Zengett az ég, futottunk, futottunk.
Zavart bennünket a nyári zápor.
Ruhánk ránk tapadt, bőrig ázott
testtel kipirosodva ujjongtunk.
Vihar még ilyen volt a legnagyobb.
Orkán, hurrikán akkor még nem járt,
csak felhőszakadás és szivárvány.
Szövetség mely a földre lehajlott.
Fürödtünk a zuhogó esőben,
madarak éneke tisztábban szólt.
Fecske csivitelt, kérte a napot,
csillogjon eső a levegőben.
2 hozzászólás
Kedves Zsófi!
A te nyári emléked az én nyári emlékem is! Imádtunk gyerekkoromban a langyos esőben, a nagy pocsolyákban táncolni, pörögni. De sokszor kikaptunk érte a nagymamánktól…
Azóta nagyot változott a világ, s benne én. Mostanság, ha bőrig ázom csak siránkozom miatta. 🙁
Judit
Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Judit.
A nyári esőben nagyon sok gyönyörűség van. Kitisztul a levegő, felélénkül a növényzet, vidámabban csivitelnek a madarak, még a szemünk is tisztábban lát mindent.
Valamikor egy hegyi gyalog túrán bőrig áztunk és rajtunk száradt meg a ruhánk is.
Szinte jólesett a nyári zuhatag a testünk is itta a vizet, nemcsak a föld.
Szeretettel, Zsófi