Nem vagyok próféta
csak rímfaragó,
nekem hazám
s anyanyelvem
oly boldogító.
Köszönve szülémnek,
hogy legszebb
hangszerét a nyelvnek,
beszédét hagyta örökül,
s benne szavak
oly szelíden hangzanak.
Nem hagyom veszni
őrizem híven,
mert bárhová mennék
ott az idegenül hangzék.
Itt magyar a család, barát,
hallani turulmadár dalát,
az erdő, a mező,
a hon és az otthon.
Itt magyarul szól az ige,
magyar a bölcső és a sír,
magyar a szó,
magyar mit tollam ír.
Hazafi!
Ha hű maradsz,
az Isten megsegít!
5 hozzászólás
Kedves Éva!
Megsegít bizony, mert minden hű hazafi a világ javát szolgálja.
Szeretettel: Szabolcs
Évike a szép hazafias versed nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok:: Ica
Kedves Éva!
Verseid mindazt bizonyítják, amit ebben a hitvallásodban leírsz.
Üdv: Klári
Szia Éva! 🙂
Úgy olvastam ezt a versed, mint aki naponta ápolja és próbálja átadni anyanyelvünk kincseit.
Örömmel találkoztam gondolataiddal.
"Hangszerét a nyelvnek" meg kell szólaltatni, mert akinek igazán fontos, annak "magyar a bölcső és a sír".
Azért emeltem ki ezt a két gondolatot, mert szerintem ez a versed és üzeneted lényege, engem felemelt.
Tudom, hogy nehéz körülmények mellett írsz, de ennek ellenére példát mutatsz, hát mély tisztelettel nézek fel rád.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket a tiszta gondolatokat.
Lehetne javítani itt-ott verstanilag, de sokkal fontosabb itt az átadott tartalom.
Köszönöm a gondolkodtatást, mert kell! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Eva,
alapvetöen tetszett az irasod. Az utolso sorban az "az"-ra Isten elött szerintem semmi szükseg, ront a szepsegen. En külföldön elek, ugyhogy el is gondolkoztatott az irasod…csak az lehet hazafi, aki otthon el? Lehet…ettöl meg itt vagyok, es magyarul irok, es nem is tudnek mas nyelven irni…nem felejtem el soha, hogy honnan jöttem. Nem hangzom idegenül, mas nyelven is "önmagam" vagyok…de az irodalom csak magyar nyelven lehet szamomra csodaszep. Köszönöm, hogy elgondolkodtatal, (nincs ekezetem, elnezest)
H.