Bűneim arca 1.
Viszketegségeimtől nem bírok megszabadulni, bolháim túlságosan megszerettek ahhoz, hogy megváljak csipkelődéseiktől. Így élősködünk ég-föld felett, föld-ég alatt. A vedlő Kígyó fejére taposok és megnyúzom A Feltámadott Bárányt.
Bűneim arca 2.
Eddig jóságos jogar voltam, most a jogtalan kórságot birtoklom. A terror hatalmával élek, és aranyrúddal mesterkélt isteneket faragok magamnak. Egykor nem így volt: kedvenc ördögimmel tudtam imádkozni, volt bennem valami megrendítő megrendíthetetlen.
8 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Ez érthetetlenségében is ijesztő! 🙂 Baráti öleléssel: én
Kedves Bödön!
Ugye?
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Tényleg zsenge, de érdekes…
Kedves Irén!
Köszönöm és üdvözletem!
"Egykor nem így volt: kedvenc ördögimmel tudtam imádkozni, volt bennem valami megrendítő megrendíthetetlen."
Ami számomra mindig a legmeredekebb, az az, ahogyan felöltözteted zavarba ejtően változatos szavakba a gondolataidat. Egrészt varázsos, másrészt sajátosan rejtelmes.
Amit most érteni vélek, hogy a vallomást tevő mára (a leírás májára) sokat változott.
Egyértelmű, és nyilván nem szabad elfelejteni, hogy "bűneim arca" a darabok címe. Az, hogy a Kígyóval és A Feltámadott Báránnyal is hadban áll(t) a vallomást tevő, számomra az út még nem létét, talán nem is keresését sugallja, a belső küzdelmet, feszültséget, ellentmondásokat. Romboló hatások, nyomasztó teher.
Elgondolkodtattál.
Laca ☺
Kedves Laca!
Ezek a sorok engem nagyon megleptek, most, amikor idén olvastam őket. Ugyan múlt, de mégis élő jelen, mert itt vagyok. Persze sokat változtam, fejlődtem, de annak az embernek, aki akkor voltam a lelkületét tovább hordozom, valahol mélyen bennem van, hiszen egyek vagyunk. Nagyon csodálatos ez az élet. 🙂 Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Egyik kedvenc témám a bűn.Ilyen formában még nem olvastam.Érdekes van amivel nem tudok mit kezdeni de ez direkt jó.Mert ettől olyan titokzatos.A vége viszont nagyon tetszett.
Szeretettel:Ági
Kedves Ágnes!
A bűnről beszélni hatalmas erény. Felvállalni legnagyobb fájdalmainkat, szembenézni félelmeinkkel nem könnyű. Azt hiszem, úgy vélem, hogy ez is része az őszinteségnek.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Szabolcs