Színes köntöst öltött az ősz,
a fák ruhája sárga, vörös, rőt.
Párát, ködöt lehel reggelente,
így köszönti a kelő embereket.
Földbe kerűl a kenyért adó mag,
csirája duzzad, majd kihajt.
Búzavetéstől zöldell a határ,
messze elszáll a költöző madár.
A nyarat búcsúztatja az avar
a színes, tarka forgatag,
mit a bús szél fel-felkavar.
Csendes az éj, eső olykor eseget.
Tán siratja az elmúlást?
Kár, hisz tél után jön a kikelet.
6 hozzászólás
Kedves Imre
Nagyon szépen megírtad az őszt!Minden színével, és varázsával!
Nagyon jó volt olvasni!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis verset. Örűlök, hogy tetszett.
Szeretettel üdvözöllek: T. Imre
Kedves Imre:)
Varázslatos ez a vers, a színek játékos kavalkádja, a kifejezések…engem megragadott:)
Kedves Henkee!
Köszönöm szépen, hogy olvastál a verseim közűl és örűlök, hogy tetszett ez a vers.
Üdvözletem küldöm: Túri Imre
Kedvenc évszakom az ősz. Verseddel jól felidézted hangulatát.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy itt jártál, és eolvastad ezt a kis verset. Szeretettel üdvözöl: Túri I.