Őszi napfény simogat,
mégis hűvös pillanat
érinti szívem,
mint koszfolt
a csodaszépen…
Sétálok csendesen,
önmagam keresem
Benned…
Szeretném megismerni –
nemcsak tudni az Utat,
melyen áthalad
a Fény ….
Téged kutat
minden részem
s az egészben
cseppnyi kövecském
talán építheti Házadat…
Őszi napfény simogat,
már nem fáj a gondolat,
s én boldogan
ölelem szívemre
minden Szavadat…
7 hozzászólás
Kedves Gleam!
Elmélkedésed csodaszép az
öszi napfény simogató keze alatt!
Egy ima is:
Téged kutat
minden részem
s az egészben
cseppnyi kövecském
talán építheti Házadat…"
Csodaszép!
Kedves Sailor!
Nagyon örülök, hogy így érzed, látod.
Köszönöm szavaidat!
Szeretettel: gleam
…csak ismételni tudom megiletödésemet
érzéseid tisztasága iránt,melyek mentesek minden
kétszínüségtöl…tele szép óhókkal
Gratulálok remek elmélkedésedre!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Kedves gleam, a versed engem megérintett, főleg a befejezése. Kellemes, derűs hangulatú. Nálam ötös.
Kedves Madár!
Köszönöm, hogy olvastál és hogy 5-ös, az a desszert! 🙂
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
A cím maga mögé rejti a valódi mondanivalót. Az őszi napfény igazából csak kereteként szolgál gondolataidnak, érzéseidnek, amelyeket itt megfogalmaztál. Elgondolkodtató és tiszteletre méltó, mennyire kitölt téged a hited. Mindenben, az őszi napfény melegében is azt látod meg, akire oly nagy szeretettel tekintesz. Egy őszi séta valóban alkalmas az önvizsgálatra, az elmélkedésre. Azt írod, "hűvös pillanat érinti szívedet, mint koszfolt a csodaszépen". Mintha nem volnál teljesen elégedett. (Önmagaddal?) Azután a zárásban már ennek ellente áll, az elégedett nyugalom. Középen – vagyis a középpontban – az ismerni vágyás és a tenni akarás. S micsoda alázat: "cseppnyi kövecském".
Szóval nagyon megindító a versed. Ha odafigyelve olvasom, egyre csak tágul, bővül, egyre többet mond.
Laca ⚘
Kedves Laca!
Nem is tudom, mit mondjak.
Semmi sem az én érdemem…
Nagyon örülök, hogy elérte szíved írásom.
Köszönöm szavaidat, gondolataidat!
Szeretettel: gleam