s közben a Nyáron elmerengtem.
Ismét odébb állt, átadta a helyét.
Őszt látok, bármerre nézek szerteszét.
Markomba gyűjtöttem emlékeit a nyárnak,
a magok nem sietnek, nyugodtan, bölcsen várnak,
a megfelelő, édes pillanatra,
tavaszi esőre, a napsugarakra.
Készültem bemenni, de nem vitt a lábam,
éreztem, a kertben valaki jár nálam,
tekintetét rajtam pihenteti,
(Jaj! Nem szeretném elijeszteni!)
Lassan megfordultam. Ott ült az ösvényen.
Alakja megcsillant a lemenő Napfényben.
Csendben nézett rám, sárga volt a szeme,
lassan tengerré vált, elmerültem benne.
Honnan jött? Merre tart? Megkérdeztem volna.
Úgy tűnt, az Ő szája is nyílna már a szóra.
Mit is mondtunk volna? Soha ki nem derül.
Én nem tudok rókául, s ő nem beszél emberül…
17 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
Remek a versed, kedves és hangulatos. Nem várt vége lett… S valóban, egy róka-koma ment hozzád randevúra? Ritka eset, mondhatom. S ami a legfontosabb, nagyon szépen sikerült versben emlékeztél meg róla!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a hozzászólásod. Igen, valóban egy róka ült velem szemben. Nem akart elmenni. Amikor közelebb merészkedtem, akkor áll fel, és komótosan elsétált.
Nagyon szép róka volt!
Örülök, hogy tetszett a vers! 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Jaj, de jó, egy újabb Gyömbér vers, már olyan régen olvastam tőled bármit is! Jópofa csattanós, egy-egy sornál nekem kicsit döccen a ritmus, de attól még nagyon tetszik.
Üdv,
Poppy
U.i.: Nemrég voltam Angliában, ott a kertben állandó vendégek voltak a rókák, etetik őket, mint a kóbor macsekokat nálunk, és képzeld, ott nincs veszettség, így félni sem kell tőlük! 🙂
Szia Poppy!
Százezer éve nem hallottam felőled! Örülök, hogy legalább így… :).
Köszönöm a véleményed!
Szeretettel ölellek: Gyömbér
Nagyon jó, a csattanó meg különösen:)
Öröm az ilyet olvasni:)
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastad, és külön örülök, hogy tetszett a csattanó! 🙂
Üdv: Gyömbér
Remek, kellemes őszi pillanat-vers! Rókád akár az ősz megszemélyesítője is lehetne, amint lassan, csendben beravaszkodva megállt kertedben…
grat
Köszi, leslie! 🙂
Az őszben valóban van valami rókás! 🙂
Üdv: Gyömbér
Olvastam már a versedet, most értem ide hozzád. Gratulálok, mint mindig is. A költészeted figyelemre méltó!
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Köszönöm a véleményed!
Szeretettel: Gyömbér
Kedves, szép, nyugalmat árasztó sorok, a végén csattanóval. Valóban nehezen tudnánk szót érteni a rókával.:) Tetszett nagyon, olyan "gyömbéres".
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm ezt a hozzászólást is! 🙂
Gyömbér
Tetszik:
egy táj akkor él, ha élőlények mozognak benne – ezért tetszik ez is.
Petőfi tájleíró verseiben mindig szerepelnek állatok és emberek – ez a halhatatlan és egyedi értéke. /Az Alföld, Szülőföldemen, A Tisza stb./
szeretettel – Karolina
Kedves Karolina!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Az indoklásodat külön köszönöm! 🙂
Gy.
szerintem azért biztos megértettétek egymást,
mer' el nem szaladt, nézett rád,
sokáig ott maradt.
tprt
Igen, talán tényleg…
A róka visszajárt. Lehet, hogy keresett valamit. …és ez nem vicc, tényleg ott volt. Egyszer egy tyúktojást is hozott valahonnan és a kertben pottyantotta el.
Szép róka volt.
lehet ajándéknak szánta:)