fáradt szenvedély bontja ki szirmait,
és az éjszaka többé nem vak.
A vágy lesz a fény ajándéka,
a leány meg a fiú martaléka.
Ősi vér érlelődik a zsenge bőr alatt,
kibomló haj száll a szélben,
mint napban szárnyaló eltévedt madárhad.
Megérint a pillanat,
az érzés gyönyört fakaszt,
ahogy árnyékod érintése megfagyaszt.
Ragyogó nyári szemek a fehér ég alatt,
kinyílt minden szenvedély,
és az éjszaka örökké valóság marad.
2005. július 9.
2 hozzászólás
Erre is csak annyit ,hogy remek és mintha jobban össze lenne dolgozva ,csodaszép!
Köszönöm 🙂