Építők lennénk: inas, segéd, mester,
Magasra húzunk, gótikus hajó.
Szakértő is jő, komoly, egyszer-egyszer,
Általa lelkünk fényesebb kegyet nyer,
Míg ő fogást, újabbat mutató.
Inog az állvány, felmászunk reája,
Pörölyünk súlyos, húzza a kezünk,
Egy óra csókja homlokunk találja,
Kegy ez, sugárzó, s tőled jön tudása,
Ahogy tengerről származik szelünk.
A pörölyök csak zengnek, egyre zengnek,
Ütés, ütés, és sziklát bont az agy,
Karunk neked nyugalmat este hagy,
Ha kontúrjaid lassan felderengnek.
Urunk, Te nagy!
Fordította: Szöllősi Dávid
____________________________
WERKLEUTE SIND WIR…
Werkleute sind wir: Knappen, Jünger, Meister,
und bauen dich, du hohes Mittelschiff.
Und manchmal kommt ein ernster Hergereister,
geht wie ein Glanz durch unsre hundert Geister
und zeigt uns zitternd einen neuen Griff.
Wir steigen in die wiegenden Gerüste,
in unsern Händen hängt der Hammer schwer,
bis eine Stunde uns die Stirnen küsste,
die strahlend und als ob sie Alles wüsste
von dir kommt, wie der Wind vom Meer.
Dann ist ein Hallen von dem vielen Hämmern
und durch die Berge geht es Stoß um Stoß.
Erst wenn es dunkelt lassen wir dich los:
Und deine kommenden Konturen dämmern.
Gott, du bist groß.
6 hozzászólás
Jó fordítás.
Nyilván minden fordító kicsit más színeket és eszközöket használ. De Rilke és a vers tartalma itt is jól átjön.
Egyedül a “sziklát bont az agy” tűnik ‘rímkényszeres’ használatnak. A német rím értelmében vett (itt: egy szótagos) tiszta rím csak “fagy, hagy, nagy, vagy” lehetne ezen kívül. A németben a lehetséges tiszta rímek száma szinte mindig jóval nagyobb. Ezért vagyunk kénytelenek a magyarban sokszor asszonáncot használni.
Szerintem a kétszeri szóismétlés (zengnek, zengnek, ütés, ütés) is elfogadható
A “zengnek – felderengnek” remek.
Ferenc, köszönöm…
Igen, az “agy” rímkényszer, talán még javítom… Az utolsó sor “nagy” szava kényszerített, és a választék, ahogy írtad, csekély. A “fagy” nem jöhet ide sehogy…
A “zitternd” valahogy nekem nem volt itt értelmezhető, miért reszket/remeg…
“A pörölyök kezünkben egyre zengnek,
És hegyet bontanak meg, mint a fagy.
Nyugtot neked csak naplemente hagy,
Ha kontúrjaid lassan felderengnek…”
Ó, így a harmadik strófa is nagyon jó lett! Érdekes, de a fagy is bont.
Javaslat, hogy még alliteráció is legyen: És hegyeket faragnak. mint a fagy.
De így is tetszik.
?A pörölyök kezünkben egyre zengnek,
Hegyet feszítenek szét, mint a fagy.
Nyugvást neked csak naplemente hagy,
Kontúrjaid ha lassan felderengnek??
Köszi, csináltam alliterációt is… 🙂
Jó!
köszönöm… 🙂