Gyermek fejjel egykor
azt gondoltam én,
nem a vonat robog,
a Nap fut elénk.
És a rét, a falomb!
Kacagtam: mily szép!
Eljött a felnőtt kor,
feledve e kép.
Jól elbújt valahol
új csodák mögé.
Mennyi szép, még több gond!
Tecchalott emlék.
Múlt már ez is, csak volt,
itt az öregség.
Ahogy korosodom,
sok régi élmény
tör elő mint álom:
vetít régi fényt.
10 hozzászólás
Kedves Magdi !
Szép ez a versed, csak hagy érjen még a fény sokáig…
Nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak:Zsu
Köszönöm Kedves Zsu! Valóban arra vágyunk, hogy sokáig élvezhessük a fényt.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Bizony, valahogy úgy alakul az életünk, hogy ahogy múlnak az évek, úgy szépülnek a gyermekkori régi kedves emlékek. S ez így van jól.
Szépen fejezed ki gondolataidat a versedben, s nekem csillagozás nélkül is tetszik.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Kedves Kata, nagyon jól esnek szavaid.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Nagyon szép verset hoztál, emlékeztető. :)))
Szeretettel gratulálok: Ica
Múlik az idő Icám, visszavonhatatlanul. Jó lenne még sokáig emlékezni!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
A sok régi élmény´
…mindig szebben ragyog!
Mindig értékesebb…
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm Kedves Sailor. Ez sajnos a korral együtt jár.
Szeretettel: Magdi
A gyermekkor élményei ahogy múlnak az évek, egyre szebbnek tűnnek…
Gratulálok szép versedhez: Judit
Köszönöm Kedves Judit!
Szeretettel: Magdi