Miért a színek hiánya, vágya
Ha már arcodat lebbenti a pillangó elhaló varázsa
Ha csobbanó patak fodra is elsimul
Miért csak akkor keresed a szertefoszló szivárványt
S ha már letűnik a nap a horizont mögött
Csak akkor vágysz a hűvösben a melegítő fényre
S akkor akarsz boldog lenni és boldoggá tenni
Amikor már nem lehet
Miért vagy hát ember reménytelen?!
6 hozzászólás
Szia!
Az emberben benne van az a tulajdonság, hogy akkor veszi észre, mi volt a birtokában, mi kellene neki, amikor már elvesztette. Jól adot verseddel vissza ezt az érzést, hangulatot.
Mert valóban ilyen az ember. Mindig csak utólag tudja, mi volt a kezében, ahogy azt artur is mondja. Jó vers, gratulálok: Colhicum
Köszönöm a véleményeteket
örülök hogy átment a gondolatom,
érzésem.
Szirom
Az ember a levegőt is akkor "veszi észre", ha már fuldoklik…és azért mert "ilyen"…
Versedhez gratulálok!
Gyömbér
Kedves szirom!
Az ember… már csak ilyen… Gyarló, és gyakran reménytelen. De azért ne mondj le senkiről, mert ki tudja… a változás mindig benne van a pakliban!
Gratulálok!
Szeretettel: A.
Kedves Szirom!
Így igaz! Az ember akkor ismeri fel valaminek az értékét, amikor már elvesztette… mert amíg az övé volt, természetesnek vette, hogy van neki. Jól összefoglalltad a lényeget, gratulálok:)
Üdv: Borostyán