Robert Gernhardt: Wiener Verwandlung
Die Hand des Schicksals lenkte meine Füße
zum Café »Bräunerhof«, in das ich eintrat,
weil mir so war, als riefe Thomas Bernhard
ein »Gernhardt«, das mich ganz persönlich reinbat.
Des Dichters Machtwort bannt mich seither wehrlos
im »Bräunerhof« an einen jener Tische,
an welchen Gäste lautlos ventilieren,
als wären sie nicht Menschen, sondern Fische.
Der Geist des Café »Bräunerhof« verwandelt
jedweden, der das Eintreten riskiert.
Erst wird er still. Dann ruhig. Dann gelassen.
Und langsam spürt er, wie er sanft mutiert:
Zum »Bräunerhofer«, jener Café-Spezies,
die nur in Wien entsteht und derart rar ist,
daß der Mutierte stumm vorm »Braunen« rätselt,
ob er unwirklich, wirklich oder wirklich wahr ist. |
Robert Gernhardt: Bécsi átváltozás
A sorsnak keze vitte oda lábam,
A »Café Bräunerhof”-hoz botorkáltam,
Mert hát Thomas Bernhardt hangja úgy vert át,
Míntha őt hallanám, hogy »Gernhardt, jer hát!«,
E dörgedelme szinte odaláncolt.
Légköre pedig a »Bräunerhof« -ra vall:
Asztalnál a néma vendég ventilál,
Mintha nem is ember lenne, hanem hal.
Átvarázsol, átgyúr. Kávézó, de más.
Átalakulsz lám, ki itt belépsz, sután:
Csend leend, majd nyugalom, majd oldódás.
A jövevény már érzi, lágyan mutál:
»Bräunerhofer« lesz, kávéházi fajta,
Mely csak Bécsben él, s igen-igen ritka.
Spéci bécsi kávénál mereng rajta:
Képzet ez, vagy valóság, s vajon mi a titka?
(fordította: Tauber Ferenc)
|
4 hozzászólás
Irigylésre méltó egy ilyen közösségi hely, ahol a vendég mindig jól érzi magát.
Szeretettel: Rita 🙂
A kávéházi kultúra talán az eggyel ezelőtti századfordulón Budapesten lehetett hasonló.
Szeretettel
Feri
Nem akkor és nem Budapesten éltem, de valóban lehetett róla olvasni, hogy számtalan író, költő találkozott ott egymással, de a jómódú családok is rendszeresen látogatták ezeket a helyeket.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, meg írók, költők.