Lassan elfordul előlünk,
s arcunkat is épphogy éri,
sóhajokba bújt szavunkat
messzire már nem kíséri.
Ölelkezni kicsit fájó
pillanat, s ha könnybe lábad
míg reszkető falevélként
ver szívünk, de sosem fárad.
Képletesen tud sírni a szív. Zokogni is képes. Van, amikor úgy fáj, hogy megszakad, hogy kivájnád. Vagy mikor az elmúltakat siratod. A Szívet, a Lelket nem hagyja ki a bánat, a bú, a fájdalom.
9 hozzászólás
Ez is nagyon tetszett, kedves Fél-X. Én a " s ha" helyett "szem" – et írnék, mert a szív ugye nem tud könnybe lábadni. Ettől eltekintve nagyon jó.
Képletesen tud sírni a szív. Zokogni is képes. Van, amikor úgy fáj, hogy megszakad, hogy kivájnád. Vagy mikor az elmúltakat siratod. A Szívet, a Lelket nem hagyja ki a bánat, a bú, a fájdalom.
Kedves Irén!
Köszönöm szépen!
A szív jelképesen értendő.
Üdv:Fél-X
Teljesen jó hangulatfestés.
Kedves Alexandra!
Örültem, hogy itt jártál!
Üdv:Fél-X
Kedves ˇ! 🙂
Tudom a búcsú sosem könnyű. Ám én tovább olvasnám a búcsúd.
Köszönöm.
Titusz
Kedves Titusz!
Köszönöm értékelésed!
Valóban nem könnyű búcsúzni a nyártól.
Talán ezért is lett rövid.
Üdv:Fél-X
Szia!
Szép!
Üdv:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm szépen!
Üdv:Fél-X