Behunyt szemeim mögött
most egy képzelet-vászont
fogok a betűimből
kirakni, hogy láss. Viszont
a láncszemek lassacskán
új szavakba öltöznek,
páran velem tartanak,
s lesznek ’kik elköltöznek
tőlem, s biztosan tudom,
hogy megmaradt egy rímem,
ha sokáig álmodnék
majd felébreszt a színem,
a százkarú óriás,
’ki hajlong most felettem,
rozsdavérű avarba
a múltamat temettem.
7 hozzászólás
Na jó! Nagyon jó! Már a címe is rejti mindazt a sokat, melyet versedben kiraksz.
Gratu!
Üdv:Selanne
Kedves Selanne!
Szavaid magasztalnak!
Nagyon szépen köszönöm!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Biztosan tudom, hogy neved fent marad,
S az olvasók követik az életed alakulását!
TÉNYLEG JÓL ÍRSZ!
ÜDV: LYZA
Kedves Lyza!
Nagyon szépen köszönöm!
Hogy mennyire követnek, majd az idő is eldönti. De úgy legyen!
Én pedig benneteket követlek kitüntetett figyelemmel!
Barátsággal:Fél-X
Ez nagyon szép kedves Fél-X!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szépen köszönöm!
Barátsággal:Fél-X
Szia Zsolti!
Tetszik a versed címe. Rozsdavérű avar. Jól hangzik. Tetszik.
Barátsággal: Ági