Láss értéket önmagadban, hogy
mindazt másokban is megtaláld,
értékül vonva az időt, az éveket
és az életet, amit átélhetsz örökül
örömként vitetve szívedet e lét
árnyain.
Mert árnyak vagyunk mind
a tűnő időn, a rejlésnyi pillanaton
tekinteteink pillantásain ismerve
fel mindazt.
Meglátva önmagunk
érzéseiben egymást, felfogva azt
e mindenek értelmén, hogy nincs
valósága semminek az Isten
nélkül.
Fel kell fognunk létezésül
értve meg minden sejtünknek
kicsiny törvényeit, égve lázain
a keresett értelemnek, kötődésül
látva meg az életnek értékét és
annak mélyeken elrejlő, de mégis
létező összefüggéseit.
Mert minden
összefügg mindennel alkotásaiban
ragyogva dicsőségül, mind a nappal
és az éjszaka. Ragyogva
ragyogásaiban, mit felfogni igazán
nem lehet a letűnt milliárdévek
nyomán.
De csak azért, mert nem
értjük sóhajnyi életünk miatt e lét
minden rezdüléseit, nem élhetünk
emberként hálátlanul.
Bele kell
gondolnunk, mily gyönyörűséget
kaptunk azzal, hogy megszülethettünk
e világra, ezen létezésben látva meg
önmagunkban, mily csoda az élet.
Mily gyönyörű maga e valóságért
lelni meg a szívnek értelmét,
vágyakul töltve meg érzéseink szép
reményeit.
Ezen érzésekért élve kell
keresni az Istent, meglátva minden
jóban az érte való vágyott, meghitt
harmóniát, betelve örömmel, mi
boldogságul látható minden tettében.
Nem csupán élnünk kell és szabad,
hanem kell keresnünk a kötődés
mélyeken rejlő ismeretét, hogy amíg
e létezés felfoghatatlansága fenntart
bennünket, addig tudjunk mindenünkkel
mindenünkért dicsőségül hálát adni
az Istennek.
Mert mindannyian tudjuk azt, amíg
élünk, gyermekek vagyunk, s egy
gyermeknek látnia kell az őt körülvevő
törődést.
Mert semmi sincs önmagától,
mindenért mindenkor tenni kell, tenni
azt is, amit mi emberek nem tudunk,
adni vizet, napfényt, levegőt, törvények
létező, felfoghatatlan milliárdjait az
örök keringésnek csak azért, hogy
nekünk életünk legyen.
Keresd bensődnek elrejlő világában
azt a kedves valóságot, amiért és
akiért élsz, dobogva szívedben érzésül
a hálának érzete.
Reményül látva meg
önmagadban formáltatásod örök
értékét életül a hálának érzésein,
beragyogva a csendnek létezését
a nappalon, és az éj csillagain tűnődőn,
ábrándjaid elmerengő, érző tekintetén.
/2023. június 28.,
a Töröcskei tónál/
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
“Láss értéket önmagadban, hogy
mindazt másokban is megtaláld”
Nagyon szép lenne értéket látni magunkban,
Öszinte törekvéssel,nyitottsággal,az igazság
elfogadásával,azzal,hogy merjünk mindig
szembenézni magunkal,kezdünk értéket látni:
Elismeréssel tartozunk azoknak,akik törekszenek
mindig ´embernek´lenni!
“De csak azért, mert nem
értjük sóhajnyi életünk miatt e lét
minden rezdüléseit, nem élhetünk
emberként hálátlanul”
Nagyon jó gondolat!
Ez a fö mondanivalója írásodnak:
“Keresd bensődnek elrejlő világában
azt a kedves valóságot, amiért és
akiért élsz, dobogva szívedben érzésül
a hálának érzete”
és ez a hitben teljesül!
Gratulálok csodaszép gondolataidra és érzésvilágodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Hálás vagyok jöttöd értékéért, meglelve soraid mélységeiben azt az embert aki valójában vagy, szíved érzékeny világában azt újra találnom meg, mi bensődnek jó akaratában rejlik értékül téve nemes gondolatvilágodat felragyogva látnom.
Mert Benned él az érzékeny ember másra is figyelő tekintete, láttatva meg benső értékeid csillogó vígaszán, lenni a vígaszán oly értéke mely nevel és jobbá tesz másokat. Lényed érzi mindenkor verseim üzenetét, s a bennük lévő küldetést szavakul és érzésekül illesztve össze. Ahogy itt is felismerted mily fontos a hálának érzete azon gyönyörűséges benső indíttatás mely ott kell lennie bennünk érzésül érzékeny mivoltunkban értékelve, s fogva fel azon értékeket ha kaptunk valamit.
S minden ember kapott, hiszen megfoganhatott életül e világra lelni egy oly valót, melyet igazából felfognunk sem lehet, pedig benne élünk mégis a felfoghatatlanságba vész annak örök értéke. Látnunk kell Őt a Mindenható Istent, s érzékeny valónkban elmerengenünk sokszor az élet valóságán, hogy mi mit kaptunk értékül azzal, hogy e világra megszülethettünk!
Oly gyönyörű az élet, betelni vele én nem tudok, s oly Hálás vagyok érte értéket látva Benned is mélységesen, köszönve annak az Istennek ki megengedte, hogy valamilyen szinten megismerjem érzékeny benső emberi világod értékeit, mint költőét is, és mint embert egy embertelenné lett hálátlan világban.
Köszönöm szépen jöttödet, s annak mélységes értékét mindig, amit érzékeny emberi világodban képviselsz!
Szeretettel értékelve Téged! Zoli voltam Kaposvárról 🙂
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján!
“Mert minden
összefügg mindennel alkotásaiban”
Igen, és bármibe belenyúl az ember, utólag kiderül, hogy komoly károkat okozott.
Szeretettel: Rita 🙂