Apám voltál, nem tagadhatom.
Szerettelek is téged nagyon.
Örök gyerek voltál te,
Aki felnőni nem tudott sohasem.
Mint apa nem remekeltél,
Férjként sem váltál be.
De mint barát igaz voltál,
S gyermekként birtokoltad a földet.
Szenvedélyeid rabja voltál,
Kudarcba fulladt életed.
De te is ember voltál,
S megismerhetted a létet.
Sajnáltalak, szerettelek,de
Mindez a múlt homályába fulladt……
Gondolatban néha látlak,
és akarom, hogy átölelj,
Hogy érezzem egyszer végre
Az apám,az apukám….
S ha nem is haltál még meg
Számomra már rég elhunytál,
Mert rég volt, mikor még igazán
Őszintén,gyermekként szerettelek.
Amikor kicsi voltam és nevemen szólítottál
Szívem nagyot dobbant, mert
Úgy éreztem fontos vagyok neked és
Te is nekem……
Vártam a csodát, hogy egyszer majd
Ketten legyünk
Elmond milyen büszke vagy rám, hogy
Nagyon szeretsz, és ha tudod segíted az életemet….
Vártam, hogy játsz velem, hogy elvigyél
Csodás helyekre, mesélj nekem tetteidről, és
Tanácsot adj, nekem.
Apám voltál, de nem az igazi,
Nekem nincs apám és te sem voltál az…
Azért mert egyszer egy nőt szerettél
És gyermeked fogant tőle, attól még te
Nem az vagy akinek sokáig hittelek.
Mert…mert sohase meséltél csodát,
Mert nem volt mit mondanod,
Soha nem támogattál,
Nem volt miből…..úgy tudom.
Nem mondtad, hogy büszke vagy rám
Azért aki vagyok,
Te csak a múltamban egy néma ember voltál
Aki csak állt és hallgatott.
Szerettem volna egy apukát,ki féltve őriz
S lesi minden szavam,aki mindig mellettem áll
S a bajban nekem ad igazat.
De te nem ilyen voltál, és álmokat kergettem.
Te már nem vagy az apám,
Ő meghalt akkor, amikor én megszülettem.
6 hozzászólás
Kedves Mindhalálig!
Torkot szorító sorok!…Nem volt valami jó gyerekkorod,
sajnálom, hogy meg kellett tapasztalnod…
Szeretettel ölellek: Lyza
Nekem is összeszorult a torkom, amikor elolvastam a versed. Nagyon szomorú, ha valaki nem érezheti gyermekkorában az apai szeretetet, ha nem érzi később sem, hogy óvják, féltik, s igyekeznek az élete útját egyengetni. Tudom, nehéz lehetett. De számodra szolgáljon tanulságul minden át élt, vagy át nem élt cselekedet. Kemény lecke, de csak Te tudhatod igazán, hogyan nem szabad apának lenni, s hogyan nem szabad gyermeket nevelni.
A versben szép gondolataidat szépen fogalmaztad meg. Gondolom, Te is tudod, hogy formailag lehet rajta változtatni, javítani.
Sokat írjál, mi majd elolvassuk. Neked is jó elmondani és mások elé tárni a gondolatokat. S ebből tanulunk.
Szeretettel: Kata
Keves Lyza!
Nagyon örülök, hogy elolvastad,mert hát nem sikerült éppen rövidre.Az utolsó mondatod rendkívül jól esett, a mai világban úgy kell a szeretet mint egy falat kenyér.Igazán hálás vagyok.:))
Kedves Finta Kata!
Nagyon szivesen hívnálak másképp mert nagyon hivatalos ha leírom a teljes neved,megköszöném ha ajánlanál valamilyen megoldást.Én Erika vagyok.
Szeretem azt, hogy versként is szoktál engem értékelni, szeretem az építő jellegű kritikákat.Tudom formailag nem elég jó és sok versemnél ez a baj.Ha jönnek a gondolatok csak ész nélkül írom őket és soha nem javítok egyiken sem,sajnálok hozzájuk nyúlni,meg az igazság az, hogy már nem is jut eszembe semmi ha elmúlt az érzelmi porfelhő.Olyan mintha kiírnám magamból.Olvasok verseket,de én vhogy nem tudok olyan jó sorokat összehozni,ha vmit tudnál tanácsolni megköszöném mert látom értessz hozzá.
Drága Erika!
Azt írod: "Ha jönnek a gondolatok csak ész nélkül írom őket és soha nem javítok egyiken sem,sajnálok hozzájuk nyúlni,meg az igazság az, hogy már nem is jut eszembe semmi ha elmúlt az érzelmi porfelhő.Olyan mintha kiírnám magamból." Ez nem is baj, sőt! Csak így adható vissza az az érzelemhullám, amit ilyenkor tapasztal meg az ember. 🙂 Tetszett a vers! 🙂 Csak úgy ömlött az érzelem belőle; beleöntötted minden keserűséged, bánatod, fájdalmad, jól sejtem? 🙂 Az érzelem illékony; ha nem kapjuk el, amint felröppen, elszáll, ki tudja, talán örökre. Te elkaptad azt a bizonyos érzelmet, amit senki sem tud megnevezni és amit csak azok érezhetnek, akik apa nélkül nőnek fel. Ilyen verset olvasni azoknak, akiknél mindkét szülő él, rendkívül tanulságos. Kellenek ezek a versek, hogy megérthessük a ti lelkivilágotokat, hisz alapvetően más vagy te és más vagyok én is. 🙂
Gratulálok! Nem szégyellem, megríkattál!
Minden elismerésem! 🙂
Sok-sok-sok-sok szeretettel:
Jox 😉
Kedves Erika!
Végtelenül szomorú, szívszorító a versed.Jól tetted hogy nem javítottál bele.Így jó. Szerintem.
Üdv:Ági