Szél simít

Szél simít,
hűsít tavasz
lágy hajnali
ébredése,
akár patakom
csobbanó zenéje
lüktet fülembe
apró madárzsivaj,
és az égre
felhők ballagnak
lassan, akár tavaly.
Akkor veled,
most nélküled
taposok lépteket
friss homokba.
Fák tövére ülve
hangya szaladgál
lábamon,
hagyom, ő hiszi
ez a dolga,
hát tegye,
az enyém várni,
valami csodára,
hátha meglibben
ágak félhomálya
és látlak újra,
kezed elérem,
sétálunk szemlesütve
patakpart
nyugtató hűvösében