A szélnek fordítom felmart arcomat. Nem súgok csöndeket, a csend én vagyok. Hideg, kihűlt csillag a lelkem, fekete Mélyén zümmögnek a dallamok. Alkonyathajú, alkonyatszemű, bíbor Szikra vagyok. S mint téli éjjelek, Alakom, ujjaim érintése, és A csókom is olyan hideg.
Ngaboru 2009.02.09. 16:26 Tetszik ez a vers, bár nem igazán jöttem rá a mondanivalójára, de ez biztos csak az én hibám. Grat.Ngaboru Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Suhanó 2009.02.10. 02:35 A bíbor szikrák általában nem hidegek, de ahogy itt leírod, szinte érzem a fagyukat…. gyönyörű vers, kerek egész, és fáj olyan szép! Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
varima 2010.10.18. 15:52 Jaj itt a hideg ez most a versednek köszönhetően teljesen belém hasított! Különleges és érdekes vers számomra. Gratulálok Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Miléna 2010.10.18. 20:47 Köszönöm a hozzászólást, kedves varima. 🙂 Miléna Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
4 hozzászólás
Tetszik ez a vers, bár nem igazán jöttem rá a mondanivalójára, de ez biztos csak az én hibám.
Grat.Ngaboru
A bíbor szikrák általában nem hidegek, de ahogy itt leírod, szinte érzem a fagyukat…. gyönyörű vers, kerek egész, és fáj olyan szép!
Jaj itt a hideg ez most a versednek köszönhetően teljesen belém hasított!
Különleges és érdekes vers számomra.
Gratulálok
Köszönöm a hozzászólást, kedves varima. 🙂
Miléna