Hogy szerethetlek ennél jobban?
Hisz magamat is leláncoltam,
sorsom sorsodhoz van már kötve
rózsaláncokkal, mindörökre…
Szerelmem folyó: delta sávján
látatlan gáttal állok vártán;
hömpölygő vize hullámárja
ki ne mosson a nagyvilágba.
Gondolataim erdejében
hozzád a szelíd őzt vezérlem,
s magam csitítva – rágva, sokszor
védelmezlek a farkasoktól.
Ha érzelmemben vihar renget,
jókedvű delfint is teremtek,
s ráhelyezlek a jó tutajra,
hogy te légy cápáim kudarca.
Akaratom hegy; csúcsok között
kies lankákat is öntözök,
hogy haragjaim lavinája
ne temethessen el magába.
Hogy szerethetlek ennél jobban?
Még senki sem volt, akit óvtam
magamtól is, hogy őrizhessem
szerelmét félő őrizetben.
5 hozzászólás
Kedves Irén!
Szép hasonlatokkal íródott. Nagyon tetszett! Óvó, védő szerelmes versedhez szívből gratulálok: Ica
Köszönöm, Ica, örülök, hogy tetszett.
A szerelem vagy van vagy nincs.Ha olyat szeretsz akit magadtól is féltesz az akkor csak plátói szerelem lehet.
Persze ilyen is van és nagyon szép is lehet. Sőt ez a kiváltságosok szerelme, mert valójában egy ideát szeretsz.
Persze remélem, hogy ez a vers hús vér szerelemről szól, ilyen szépen.
Szeretettel Ági
Kedves Ágnes, plátói vagy sem, nemcsak mástól, vagy attól félthetjük, hogy átmegy a forgalmas utcán. Az igazi szerelem az, amikor a magunk haragjától, önzésétől, stb. is féltjük, sőt csak az az igazi szerelem….
Köszönöm kedvességed.
Kedves Irén
Amire te gondolsz az csodás, de nagyon fájó szerelem.Főleg ha mind a két fél ugyanúgy érez.
Szeretettel . Ági