Reményből szövi hálóját az új pók a szívemen.
Berendezte hálóját fejemben az új lakó.
Elkábult légy akadt a függöny rojtjaiba.
Bármilyen is légy.
Nem engedlek többé más álmaiba.
Mint zsemlében a fog nyoma,
Látszik a vágy harapása bennem, és tudja, még enni fog.
Elsodort a gátakon áttörő súlyos ár,
Aminek súlyos ára lesz.
Ha elcsal tőlem a holnap, a csapodár.
Valahogy tompább Veled ma este minden él.
Veled minden él, még az íróasztal is táncol.
Ha még nyitva lenne az égbolt,
kifutnék Neked csillagokat venni.
De tested már testemben szétfolyt,
És nem kell már nekünk semmi.
A szembogarad végigfut karomon.
Csiklandoz tekinteted.
Nem bántom, életben hagyom,
hadd hordja tovább bőrömről az élvezeteket.
A holnapba ismét verslábbal lépek. Leírlak téged.
Olyanok a nélküled telt percek, mint kiszakadt lépek.
Csak csüngnek a lét kopár ágain.
Csöpögnek, aljasul, egyfolytában, mint hanyagul elzárt csapok.
Ha elmúlsz belőlem egyszer, a fejfádba fejszével csapok!
4 hozzászólás
Nagyon szemléletes költői képekkel festesz, a hangulati elemek rendkívül érzékletesek. Élmény olvasni átélhetően megalkotott versedet. Tetszenek a szójátékok is benne.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Éva!
Csatlakozom Alberthez.A versedet élmény olvasni.Nagyon tetszik.
Üdv:Selanne
Örülök, hogy felfedeztelek magamnak, (a többiek megsértésének szándéka nélkül), a kevés igazán tehetségesek közé tartozol.
A többjelentésű szavak színes használata, a szó- és rímjátékok igazán nagyszerűek. Ráadásul a szerelem ilyetén megjelenítése sem az a "szokvány posvány", szóval: nagy gratula!
Üdv,
Poppy
Kedves Éva!
Nem mindennapi a versed, ahogyan gondolataidat szavaidat összerakod: "Ha még nyitva lenne az égbolt, kifutnék Neked csillagokat venni". Azonban a befejező mondatod – bármilyen erélyes – bennem mosolyt fakasztott!
Nagyon érdekes és jó a versed. Sokat írjál, nagyon jól haladsz.
Szeretettel: Kata