Eta
Boros Kolos Jóbor Tódorral játszik:
komoly sakkban egyik gyengébb mint másik,
de nem ez a lényeg, hanem a pia;
kortyolgatnak, úgyhogy nincs semmi hiba.
Eta
Én vagyok a Boros Kolos,
duhaj motrom régen poros.
Legyen újból kósza, kóbor:
motorozzunk, Jóbor Tódor!
Eta
A kricsnibe toppant a gyengébbik nem:
Borpára Borbála nyomja itt benn.
Keményen vedel ám, a töményt is bírja,
ha hazamegy, a sok alkesz visszasírja.
Eta
Borpára Borbála szigorú amazon,
nem mer belékötni semmiféle fazon.
Az az alkesz, kivel bajsza összeakad
bárhogy erőlködik, úgyis alul marad.
Eta
Borpára Borbála rettentő perszóna,
vad hiúzként ugrik minden gyanús szóra.
Az alkeszekkel űz ő nagyon ádáz harcot,
ejt is orcájukon sok-sok piros karcot.
Eta
Borpára Borbála iszonyú fúria,
ahonnan származik, nem gazdag kúria:
alkesz sarja ő, és némber lett belőle;
a legvadabb alkeszt is hideg rázza tőle.
Eta
Borpára Borbála teste rég bepálla,
Nincsen a kocsmában szagosabb lény nála;
Nincs ennyire büdös a főalkesz lába
S faggyútól bűzölgő sötétrőt szakálla.
Hajdani férjura tőle rég elvála,
Ám kedve a régi, istennek hála;
Jól érzi magát, a kocsmákat járja.
Sok alkeszt megigéz múlékony bája.
Eta
Pálesz Máresz az asztalon könyököl,
szeme káprázik a lila köröktől.
Ennyi szesz már talán elég lesz mára;
mit szólna ehhez Borpára Borbála?
Eta
Pálesz Máresz vadul nyomja:
nagy a hőség, nagy a szomja.
A kocsma az ő porondja,
páleszt szörcsölni jó – mondja.
Eta
Az asztalnál ott ül Borpára Borbála.
Nincsen különösebb jelenség őnála:
Terjedelmes nagyon, mint mezőn a bála,
Halvány bajusza van, sőt serken már szakálla.
Egészsége, kedve lassanként elmálla,
Ám ő ezt nem érzi, az italnak hála;
Rengeteg jó bort nyel telhetetlen szája.
Meddig bírja még ezt kemény, szívós mája?
Eta
Jó srác ez a Boros Kolos.
Ő maga már kissé koros
s bár kis háza igen romos,
fakupája sosem poros:
csillog az, mert mindig boros.
Kedvence a disznótoros;
alsóteste bizony pohos,
nadrágszíja igen szoros.
Eta
Nem más vagyok mint Serfőző Győző,
a sörkultúrában hagyományőrző.
Mit jelent nálunk ez: “hagyományőrző”?
A sört addig vedelő, ameddig győző!
Eta
Jó gyerek a Jóbor Tódor.
Tekintete sóvár, kóbor;
azt fürkészi, hol az óbor,
azok közt van ám csak jó bor!
Eta
Megszólal a Pálesz Máresz:
Ne kötekedj, alkeszmálesz,
mert ha szád még erre rátesz,
korpuszodból híg lekvár lesz!
Rata
Szigorú és kemény vagyok,
alkeszekkel borozgatok.
Meghajt ám a kannás lőre,
de azért csak hagyj belőle.
Eta
Most lépett be Vedel Vendel.
Pulthoz lépdel, jaj mit rendel?!
Páleszt, hiszen kemény ember;
Ha vodkát lát, így szól: nem kell!
Szőrös mint a nyárfaszender,
Szájában füstöl a kender,
Pillantása kemény fegyver,
Belékötni senki nem mer.
Eta
Gyorspiás Tóbiás lelke tűzben ég.
Egy dolgot tisztel csak: ez a sebesség
– Illetve még egyet, mi nem semmiség:
Ez a mindent taroló nagy mennyiség.
Versenyt iszik mindig, maximumra tör,
Sebességben, mennyiségben ő van legelöl.
Hogyha néha veszít, hát akkor nem viccöl:
Kemény, szúrós tekintete akkor szinte öl.
Eta
Szeszlehúz Bendegúz toppan a kocsmába,
Egyenest a pulthoz viszi őt a lába.
Nem színjózan éppen, a csapos jól látja
S imbolygó, zord lényén száját nagyra tátja.
Ő a részegségnek bizony nem barátja –
Ám Szeszlehúz sem bolond, és eztet jól látja.
Bekeményít tehát, és ezt harsogja szája:
“Páleszt adsz de tüstént, akutyahétszáza'!”
Eta
Szeszlehúz Bendegúz nagyon kemény ember:
borral ha kínálják, azt mondja hogy nem kell.
Vodka, whisky, pálesz csak az ami jöhet;
mitől lenne különben steril a sok köpet?
Eta
Szesz Elek a legújabb kedves ismerősünk.
Nem hinném, hogy ennyire kemény volt az ősünk.
Így kiált e kortyversenyben legelső hősünk:
“igyuk csak más borát, nincs nekünk szőlősünk!”
Eta
Én vagyok a Boros Kolos.
Megszólít egy koros boros:
“ecsém, orcád mért ily romos?
Torkod biztos mindig poros!
Eta
Én vagyok a Pálesz Palkó,
zsebemet nem tömi ki bankó,
kedvem mégis igen frankó –
motorozzunk, Alkesz Jankó!