SZÖSSZENETEK
1. kötet
Rövidítések
Rata:
Rauscher írta (fedőneve: Robin Hood; képzeletben motorozik nem létező Kawasakijával)
Eta:
Etelvári írta (fedőneve: Don Quijote; képzeletben motorozik nem létező Hondájával)
/első válogatás az AMIKOR MI ISZUNK c. fejezetből/
Rata
Esik az eső, az idő pedig zord,
ám a kedvünk mégsem ettől olyan mord.
Mi hiányzik jobban, ó, ifjú matador:
a lágy és selymes ser, vagy a testes bor?
Eta
Sörre bor mindenkor.
Több kör sörre sok korty bor
most jönne a legjobbkor,
mert Quijote, a vén lator
szomjúságtól fuldokol!
Eta
Ide figyelj Rauscher, gyorsan repül a hét;
tán a fene vigye el a nemes királyi lét
mely kamrám mélyén várja léte végezetét?
Erre felelj hamar, azt a teringettét!
Rata
Sürgetőleg azt mondanám: még a héten
rendezzük meg ivászatunk mindenképpen.
Arra viszont számíthatsz ám, ifjú ember,
asztalodon serből lesz majd újra tenger!
Eta
Úgy látom, hogy Hoodnak a jókedve
Minden csepp esővel fogyatkozik egyre,
De ő is felismetre, hogy a megoldás egy halmaz
Mely több kisebb részhalmazt tartalmaz.
Ez átfogó, nagy halmaz neve: Alkesz
Mely, mint tudjuk, mindig vidámmá tesz,
S egyik részhalmaza, mely Pálesz névre hallgat,
Kemény legényeknek ad múlékony hatalmat.
A mi világunk a Szőlőlé és a Ser,
Mely kupán jóval nehezebben ver;
Igyunk hát, cimbora, sert és jó szőlőlét,
Vonja be szivárvány lelkünk szürke egét!
Eta
Elmúlt a vad kánikula, véget ért a hőség,
asztalunkon annál inkább legyen immár bőség.
Sört reá, bort reá, ehetünk is persze;
csak az kössön mostan belénk, akinek van mersze!
Rata
Keményen nyomom, mert ütős ember vagyok,
palackomban habzó nedűt egy cseppet sem hagyok.
Paripámat bőgetem és egykerékre állok;
következő tivornyánkig türelmesen várok.
Rata
Kemény az élet, így hát kemény vagyok,
a vágyaim szerények, nem pediglen nagyok:
sokat inni, jól berúgni, ez most minden vágyam,
rókázni egy hatalmasat, öblösen s nem lágyan.
Rata
Kemény ember serrel él,
ameddig él, csak remél,
ökle súlyos, mint a vas,
lesz itt mindjárt nemulass!
Eta
Rauscher vasökle keményen lecsap az asztalra:
sört ide, mert nincs más mi megvigasztalna!
Rata
Hood vagyok, a bátor, víg legény,
életem egy egész kalandregény.
Múltam komor, a jövőm pedig sötét;
ha van söröd, hát add ide felét.
Eta
Borúra derű, derűre ború,
egyszer vidám vagyok, másszor szomorú.
Az élet egy hatalmas, örök változás,
egy stabil pontja van: az ivás, semmi más.
Eta
Száguldok én hazafelé, nézek nagy tivornya elé.
Hogyha hazaérek, sok gyöngyző sört kérek.
Eta
Péntek reggel felvirrad egy nagy tivornya napja,
Quijote a palackokat szépen sorbarakja.
Végigkóstolunk majd bizony sok finom jó nedűt,
végül pedig tapasztalunk hatalmas nagy derűt.
Eta
Rauscher, pénteken erőd teljében légy:
fölviszünk a lépcsőn egy hatalmas szekrényt.
Lesz utána szédítő palackszivornya,
jól végzett munka után duhaj tivornya!
Eta
Rauscher, pénteken vidám tivornya!
Lesz ám önfeledt palackszivornya:
Quijote a palackokat szépen kihordja
s előugrik rögvest az ital nyitója.
Rata
Szomjas a motoros, száraz a torka,
fogná a palackot ő már kétmarokra.
Szisszen a kupak, micsoda varázslat!
Vad tivornyába kezd két brutális állat.
Eta
A közeli tivornya képe feldereng,
mint ha sivatagi vándor oázisról mereng;
úgy várom az esti nagy ivást,
mint szegény ember a Messiást.
Rata
Magamban iszogatok némán, csendesen,
be is rúgok ám gyakran rendesen.
Ilyenkor rókáznom kell, de nincsen semmi baj,
harmadnap csak elmúlik majd a macskajaj.
Rata
Midrosz táncházban ropják az emberek,
nemsokára magam is odamegyek,
szétcsapok ott, s hazaviszlek inni;
azt, hogy nem vagy szomjas, nem tudom elhinni.
Nagyvárosi forgatagban kavargok mint porszem,
nem vidámíthat fel engem talán már a bor sem.
Vagy tán mégis? Ha életed egy kopár sivatag,
Jó nedűktől a lelked víg dalra fakad!
Rata
Buta vagyok, mint a tök, nem is tagadom,
az iváshoz értek csak, de ahhoz nagyon.
Megdöntöm a palackot és húzok belőle:
ez hozza meg a jókedvem ám egykettőre.
Eta
Az ész énbennem korlátozott mennyiségben vagyon,
piálni azt viszont tudok, mégpediglen nagyon.
Iszogassunk újra, koma, adjunk tért a derűnek,
ne eszméknek hagyjunk folyást hanem a jó nedűnek!
Rata
Száraz a torok, üres az asztal,
Etelváriéknál ugyan mi marasztal?
Néma a konyha, komorak a falak,
a semmibe bámul három szomjas alak.
Eta
Nagy banzáj közelg, s az asztal sem lesz puszta;
Quijote asztalára tán semmi sem jutna?
Lesz lágy ser és hűs bor vagy három akó,
elborít, pajtás, a sok jó enni- és innivaló.
Rata
Kemény ember megemeli a butykost,
szomszédjának lever egy nagy tockost,
kemény ember tudja ám a figurát,
ismeri ő nagyon jól a szeszkúrát.
Eta
Új parti a láthatáron!
Valóság ez és nem álom:
kortyversenyre invitálom
tökkelütött jóbarátom.
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Jó ideje olvasom alkotásaidat, azok a szösszenetek igazán remekek, kevés
ember az, aki ilyen jól tudna téged utánozni. Ilyen verseket nagyon jó
olvasni, és aki szépen tud verselni (szavalni) az tőled kérjen verseket!
Nem találok olyan szavakat, amelyekkel eléggé dicsérnélek Téged.
Jól éreztem magam, amíg olvasgattam.
Szeretettel gratulálok!
Üdvözöllek:
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, örülök hogy tetszenek.
Üdvözlet: Attila