Rata
Gitárszóló harsan, kemény a rockzenész,
a hangzavart kedveli de nincs benne sok ész.
Hosszú haja lebben, rázza üstökét
– semmihez sem ért, ám érzi a zenét.
Rata
Kemény ember a rockzenész, nyüvi hangszerét,
gitárszólói alatt még rázza is fejét.
Ebből áll az élete, folyton csak zenél,
koncert után a kocsmába szívesen betér.
Eta
A rockzenész kitartóan rázza sörényét,
rendkívül élvezi a saját zenéjét
de mások is élvezik, lám, vadul csápolnak.
Vad csápolás ki is jár ekkora sztároknak.
Eta
A rockzenész tébolyultan rázza loboncát,
közönségét úgy nézi mint tigris a koncát.
Úgy látszik, a langyos zenét megelégelé
mert olyan szólóba kezd, hogy az ég remeg belé.
Rata
Tetőfokon a hangulat, tombol a tömeg,
a rockzenész is belejött, szinte már remeg,
egyre jobban bevadul, hát az ész megáll!
Életének része már a totális metál.
Rata
A Rockzenész a hangszert rázza s szinte már sikít,
habzó szája szegletében pattanás virít,
körülötte ott őrjöng az egész zenekar,
a füstköd pedig lassan-lassan mindent eltakar.
Rata
Ütős ember a rockzenész, de keményen nyomja!
A haja meg olyan hosszú hogy már copfba fonja.
Felbőszülten csapkodja a gitárhúrokat,
s a hangzavarban úgysem hallják: durrant nagyokat.
Eta
Vijjogtat a rockgitáros, a torzonborz hajú.
Nem mondhatja senki sem, hogy milyen egyoldalú:
vadul üvölt, s közben végig azt hiszi, ez ének,
s öblös durrantásokkal ad ritmust a zenének.
Eta
A rockgitáros fejében a téboly már az úr,
vadul csépeli hangszerét, hogy szakad a húr.
A gitárja csillog-villog, mint jókora balta;
hogy a tömeg jobban zúgjon, feje fölé tartja.
Rata
Felsír a gitár ha a rockzenész játszik,
keményen nyomja, noha debilnek látszik.
Ez élteti őt, a dübörgő zene,
ha belejön, forog ám mind a két szeme.
Rata
Ünnepli a tömeg bálványozott sztárját,
a rockzenész feje fölé emeli gitárját,
nagyot durrant közben s a dobosra fogja,
majd egy újabb slágerbe kezd, ordítva dalolja.
Eta
Színre lép a rockzenész. Nem egy szelíd angyal:
olyan vadul ordít ő hogy begerjed a hangfal,
szaggatja a húrokat, még az sem volna nagy baj,
de ordítását böfögéssel fűszerezi, ajjaj…
Eta
Itt magaslik előttünk a kemény rockzenész,
a gitárszólója több mint túl merész.
Orcáját pátosszal emeli fölfelé,
majd akkorát ordít, hogy az ég remeg belé.
Rata
Kemény a muzsika, a rockzenész is kemény,
gitárját cincálja a szigorú legény,
vadul bömböl hozzá, állati hang harsan,
a hangfal sem bírja és szétesik e zajban.
Eta
Felsír a gitár, mozdul a rocker,
rajongói előtt lebőgni nem mer,
ezért inkább felbőg, van ám benne erő.
Alighanem ma is ő lesz itt a nyerő.
Eta
Én vagyok a rockgitáros,
az én lelkem bizony sáros
mert amit csinálok, az káros
ámbár gyakorta hatásos.
Eta
Vadul csépelem a hangszert,
úgy tekintem mint egy pajszert.
Gondoljatok no csak bele:
nyakonfogom, s ütök vele!
Eta
Én vagyok a rockgitáros,
rajongóim elé állok.
Szemük csillog, és nem álmos
ha a húrok közé vágok!
Eta
Én vagyok a rockgitáros,
híveim szemében isten.
Páratlan vagyok, nem páros:
hozzám fogható nincsen.
Eta
Én vagyok a rockgitáros,
a fémhangú muzsikás.
Belendültem, mi jön hát most?
Egy fültépő vijjogás!