Szorít a kételyem
Fagyos szélvihara belémhasít s csak fújja röpíti
az időrezdülések vájta szövétnektüzű gondolatokat
Önérzetem egyre csak lohad s e zimankós kétség-had csak
PRÉSEL PRÉSEL
Mellkasom mozgástere kétessé szűkül
olyan jó lenne még egy pisla rezzenet
mely formába öntené igazi VALÓM
lelkem telje ne legyen maró
úgyhogy
LE VELED KÉTELYEM
SZÖVÉTNEK kell ide
egy igazi SZÖVÉTNEKFÉNY
mely most szívünk egy elrejtett kalitkájában
(mint egy szabadulni vágyó KISMADÁR)
rácsokat csapdos
Sebzett SZEGÉNYKE
Hol van a kulcs TÁRSAIM
a MADÁR HALDOKLIK
Gyerünk már
KELTSÉTEK FEL
ENGEDJÉTEK SZABADNAK
a bennünk alvó ÖRÖMLELŐT
NA MIRE VÁRTOK
KÜRTRE tán
mely értéstekbe lőné
KÉRÉSEM NYILÁT
FEL HÁT
Mentsük már
A DICSŐ SZÁRNYAST
a bennünk levőt
ÉLETET BELE
szárnyaljon újra
BIZALMUNK
ERŐNK