mert a Diókirályt
tartod kezedbe.
Nem esett gerezdekre
a dió.
Egybe maradt, de jó!
Feltöröd a tojást,
s a folytatást
alig hiszed el,
mivel
két sárgája van.
Magadhoz térsz, megsütöd pitédet,
s vele az ikercsirke létet…
Boldog voltál, mikor a kirakatban megláttad.
Most jól feltörte a lábad.
…de ismét öröm tölti el lelkedet,
hazaértél, leveheted.
Kitört egy vulkán, kihűlt a hamu.
(Erre mondom majd, hogy „mamu”?)
Térdig gázolok benne,
a jövőn merengve…
A szívedet törték épp össze?
Sebaj, itt egy bögre,
a részeket tedd bele!
Álmatlan, téli éjszakán eljátszhatsz vele!
…és mennyi minden törik el, fel, ki, be, át…
Nahát!
Most például a fejem töröm. Hogy… s miként lehetne…???
Hiába. Semmi nem jut eszembe!
4 hozzászólás
Nagyon jó, nagyon aranyos, nagyon minden… 🙂
Ötletem: Törések esetében a pillanatragasztó, átmenetileg megoldás:))
Jó vers nagyon, mint mindig tökéletes! Gratulálok Gyömbér!:)
Íme a példa, hogy a játékosság és a költészet megfér egy más mellett. Költőien játékos és derűs. Jólesik olvasni.
mindig tudtam, hogy őrült vagy!
F.