égboltnak támasztott
felszedett vonatsínen haladok
rázkódik égi lajtorjám
helyjegyem van rá
a részeg kalauz police napszemüvegben
kéri a retúrt arcán gravírozott fölény
vakcinát fecskendezek magamba
hogy ellenálljak a vágynak hogy felrúgjam
a szomszéd ülésen meszelt arcú
meztelen ránccal díszített
idősíkon előrehaladott nő figyel
átható révedő tekintettel
ide érzem édeskés bűzét
erekcióm libidóm redukálódva
sötét alagút terít ránk dohos paplant
fülembe morzézó vonatfütty visszhangzik
defibrillátor csattan mellkasomon
perzselte szőröm törte bordám
vakítón dereng az alagút végi fény
a peronon várakozólistás tetemek
engem sem vártak visszaküldenek
orrnyergen tenyerelem az orvost
neki is legyen transzcendentális élménye
3 hozzászólás
Szia Beró!
Azért jobb ettől az élménytől inkább távol maradni. Vajon, mimi okból született meg ez a vers?
Üdv:Marietta
Ezt a távolmaradást nem önkéntesen választja meg az ember, ha egyszer eljön, akkor eljön, szerencsés esetben az olvasott befejezéssel.
Kedves Csaba!
Ez valóban így van. Aki visszatér, az kapott egy újabb esélyt, hogy bizonyítson.