Egy ideje
esténként meghalok,
de reggelre
mikor feltámadok
lelkem repesve köszönti
a hajnalok bíborát
úgy ünneplem
a megtörtént csodát
még élhetek
ma még élhetek
egy nappal tovább
megörülök minden szépnek
a dalnak a szónak a napsütésnek
élvezem a virágok illatát,
hajamba tűzöm a nap arany sugarát
kristályos patakok ezüstjét csurgatom
kitárt ujjaimon át
lelkembe rejtek el
minden kis mosolygást
derűs szemvillanást
mert a legszebb üzenetet hozzák nekem
bennük fénylik a szeretet
ami átöleli és élteti
a szívem
9 hozzászólás
"kristályos patakok ezüstjét csurgatom
kitárt ujjaimon át"
Már ezért megérte elolvasni, gyönyörű.
Szomorűúan indul, de pozitív a végkicsengése. Talán az írásjelek használatával lehetnél következetesebb, de mivel én se mindig vagyok, inkább nem szóltam. 🙂
Üdv, Poppy
Szép, egyszerű.
Paris
Valóban így lehet örülni minden egyes új napnak, ami ránk virrad. Nagyon szép képekben fejezted ki mindezt.
Szeretettel: Colhicum
szia!
mint egy életigenlő kis himnusz…
a második versszak kifejezetten
érezteti az újulást, erőt, életet.
remek lett
üdv
leslie
Szia
Beleborzongtam a versedbe.Bizony ezt nagyon jól megírtad, és már csak azért is éreztem annyira át, mert velem ez szinte nap mint nap így van.Minden reggel, amit megérek-megélek-ajándék.
Köszönöm, hogy olvashattalak:Nagy Krisztina
Gyönyörűen egyszerű. Egyszerűen gyönyörű!
Hanga 🙂
Nagyon-nagyon szép! Öröm volt olvasni!:)
Élj még soká! Ilyen hozzáállással érdemes!!!!!
Nagyon szép ez a szeretet.