Ég-e még benned a láng,
mely egykor forrón lobogott?
Látod még bennem a lányt,
kiért szíved úgy dobogott?
Komoly, nagy harcot vívtál,
két nemzetség, hogy szorongott!
Győztes lettél, mert e lány
melletted lehetett boldog.
Most, negyvenkét év után,
gond – baj között szép is volt, sok!
Él-e még benned a vágy,
a tűzpiros rózsaszál,
mit szerelemnek mondanak?
Bennem ez érzés konok.
6 hozzászólás
Kedves Magdi !
Valahol én is írhattam volna ezt a veret, hasonló gondolatok foglalkoztatnak.
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm Drága Zsu.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Nagyon szép a versed.
Szerintem, ez már több annál a korábbi lángoló szerelemnél, ennyi év után.
Tartson még sokáig ez a boldog összetartozás, szívből kívánom Neked!
Szeretettel!
Ida
Nagyon szépen köszönöm Neked Kedves Ida!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magam!
De szép és érzelemgazdag! Csak nem házassági évfordulóra írtad? Üdv. Szilvi
Nem Kedves Szilvi, az majd csak november lesz, a 42. Külföldön voltam, és a laptopon nézegettem a képeimet. Köztük vannak az esküvői-lakodalmas képeink is, és én újra beleszerettem a Páromba. Szinte kicsit szégyenkezve.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel: Magdi