A sötét égbolton fényesen ragyogni.
Esténként naponta útra kelni,
A barátaim ablakában megpihenni.
Körbesimogatni alvó arcukat,
Felszárítani könnyáztatta pilláikat.
Elsimítani homlokukról a gondokat,
Óvni álmukat, beragyogni házukat.
Úgy szeretnék csillag lenni,
Az én páromat megkeresni.
Nem tudva merre sodorta az élet,
S akar-e újra az én csillagom lenni?
Ha meglelem, boldog leszek újra,
Nem keresek többé más csillagot.
S ha felnézel egy csillagfényes este,
Két fénylő, boldog csillag tekint majd rád.
3 hozzászólás
Tisztelt Gyöngy !
Érzelmekkel teli,kedves vers .Igazán örülök ,hogy olvashattam.
Nagyon szép!Remélem megleled majd a te csillagodat!
Üdv MIsi
Köszönöm szépen, hogy olvastatok 🙂