Utolsó percben
Te meg én szerelmem,
nem törjük meg a csendet,
míg örökös szobrait
mossa a háborgó tenger.
Ha az éj ajtaja becsukódik,
utazz velem messzi tájra,
zárd kalodába álmaimat,
jöjj még egyszer, utoljára.
Könnyű kezed kérem majd,
ha meghalok két szememre,
puha, bársony illatoddal,
könnyek nélkül temess el.
1 hozzászólás
Örülök, hogy olvashattam a versed, mert ezek a gondolatok nagyon közel állnak a lelkivilágomhoz!
Rövid és tartalmas és minden benne van ami lényeges. A szóképekkel nagyon jól bánsz, szóóóóval, csak így tovább!
Szeretettel: Angelface