A következő megálló a Rudas Gyógyfürdő.
Ha továbbmentél abban nem én vagyok ludas,
a mikrofonba vadul ordítottam: “Rudas”!
Kemény sofőr vagyok, ehhez kétség sem fér.
A következő megálló a Blaha Lujza tér.
Továbbment a nyanya, hihi-hehe-haha,
pedig hát a mikrofonba kiáltottam, “Blaha”!
Ismerek egy buszvezetőt, egy igazi ember!
Vadul vezet, és a nevekkel soha nem kertel.
A rövid, tömör megállónév az számára jó vicc,
a Móricz Zsigmond körtér előtt így kiált fel: “Móric”!
Ismerek egy buszvezetőt, ő a Horgas Peti,
úgy tűnik, a komolyzenét nagyon szeretheti.
Ha sokat kell beszélnie, az számára krach –
a Bah csomópont előtt mindig így kiált fel: “Bach”!
A trolivezető is nagyon kemény ember:
beszélni nem szeret, de nyomul vagy ezerrel.
Efféle fickónak nagy tisztelet kijár!,
a Király utca előtt vígan kiált: “Király”!
Ismerek egy trolisofőrt. Szűkszavú ám nagyon,
hogyha két szót kell szólnia, már elege vagyon.
Beceneve: Egyszavaska – de nem tehet róla,
a Róna utcához ha ér, hát ezt kiáltja: “Róna”!
Van egy másik ismerősöm, ő is trolit vezet,
megspórol ám annyi szót ő, amennyit csak lehet.
Elég szűkszavú a pali, de ne szidjuk ezér'!
A Vezér utcához ha elér, ennyit nyög be: “Vezér”.
Zituska sem bőbeszédű, ismerjük őt, hajjaj!
Nő létére trolit vezet ez a drága angyal.
Ő az üzemegység szépe, a hajában rózsa,
a Dózsa György út megállóban ennyit közöl: Dózsa.
Pesti ember hogyan mozog? A BKV hátán;
túl nagyok a távok ahhoz, hogy a saját lábán.
A Moszkva-tér felé tartó buszon állok kábán,
bátran hajt a sofőr, én meg kapaszkodok gyáván.
Úgy megy a busz mint az állat, az út erőmet fosztja,
nem vagyok én ilyen kemény utazáshoz szokva.
A megállókat nem mondja be, de az észt, azt osztja;
végállomásra ha leér, nagyot kiált: “Moszkva”!
Ismerem a Pityut is: autóbusszal nyomja,
barna haját hátul copfba összefonja.
Terebélyes ám nagyon, egy igazi melák,
a Deák Ferenc tér előtt így kiált fel: ”Deák”!
Ötvenhatos autóbusszal kirándulni megyek,
a sofőr igen komor ember, mit észre kell vegyek.
Nagyon mogorva a pali, nézése nem bűvös;
a Hűvösvölgyi megállóban zordan közli: “Hűvös”.
A múltkor utaztam a gödöllői HÉV-vel,
öregebb is lettem legalább öt évvel:
táncolt a vonat a sínen, csörtetett a vas,
a vezető Sashalomnál felkiáltott: “Sas”!
A múltkor jót utaztam a szentendrei HÉV-vel,
ádáz volt a vezető, a vonat majd' ment széjjel.
“Ajtók záródnak – recsegte – , nincs ugrálás, hékás!”
A Békásmegyer megállónál beordított: “Békás”!
Hát most mivel utazok? Hát a csepeli HÉV-vel,
a vonaton együtt ülök sok megszeppent lénnyel.
Vad és kemény a vezető, brutálisan teker;
A Szabadkikötőhöz érve nyersen közli: “Csepel”.
Pál komoly sofőr ám, ez nagyon jól látszik,
busza vadul száguld és nem lassan mászik.
Őse biztos kincsvadász volt, ő sem puhány alany:
az Arany János utca előtt bekiáltja, “Arany!”
Juli is buszt vezet, serényen dolgozik,
ám unja a munkát, mindig sóhajtozik.
Nincs túl jó kedvében, kiakad akármin.
A Kálvin térhez érve nagyot sóhajt: “Kálvin”.
Mariska buszvezetése az nem tündérálom!
Dühödt nyomulását látva számat nagyra tátom.
Elméje nem sziporkázik, ne legyen a párom!
A Szentháromság térhez érve ennyit mond csak: “Három.”