Várom, hogy már olyan régi legyen egy-egy emlék, hogy csak fekete-fehérben lássam, és mégis jó legyen rá visszaemlékezni.
Hogy megsárguljanak a képkockák, barnás régies hatást keltsenek a fejemben lévő fotók, és eltűnjenek, teljesen megfeketedjenek azok a részek, amik rosszak, a feledés homályába merüljenek.
Várom, hogy a jövőből múltként tekinthessek majd vissza a jelenre, s ez nem panasz, mert tudom, hiszem, hogy a jövő szebb lesz majd a jelennél, és a múltnak bármely megfakult képkockájánál.
7 hozzászólás
Kedves Delory !
Sokszor várok én is ilyesmire… előbb-utóbb megvalósul 🙂
Minden a helyére kerül 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szia Zsu!
Nézelődtem a számítógép dokumentumai között és ezt találtam, már meg is felejtkeztem róla, aztán most hogy előkerült, örömmel töltött el, ezért úgy gondoltam felteszem.
Szeretettel láttalak: Delory
Az emlékek, ha jók-vagy rosszak is-idővel megszépülnek…jól kifejezted az érzést, gratulálok:B:)
Köszönöm Barnaby
Kedves Nadin!
Tudom ajánlani a vonzás tudományát.
Ne, szomorkodj.
Edit
Kedves Edit!
Köszönöm, hogy olvastál! Nem szomorkodom, ahogy írtam is ez nem panasz, csak annyit jelent, hogy szép a jövőképem. 🙂
Szeretettel: Delory
Tudom,hiszem-először csökkenő majd növekvő bizonyosságnak éreztem.A hit lehet erősebb is a tudásnál.
Idővel, az idővel az emlékek megszépülnek, valóban.De ez – nem teszi széppé azt,aminek az emléke.És a a jelen nem szólhat a jövővárásról,csak a jövő tevékeny alakításáról.