Elfásult vérmezők,
Lehullott fejek.
Kezek másznak rám,
Ellenük mit tegyek?
Szemek csorbaként gurulva,
Arcok test nélkül borulva.
Lábakban mászó férgek,
Véres vesék a sárban égnek.
Könyörgő tekintet,
Üzenetet hordoz.
Tükörként álljak családhoz,
Isten szeret, feloldoz.
Vágott erek kúsznak,
Belekből lett térkép a múltnak.
Halhatatlan sárhalom,
Történelemként csüng falakon.
"Itt nyugszunk szolga,
Kik életüket halálért áldozta.
Testünk temeté a sár,
Lelkünk könnyebbülve száll."
Térdre borulva olvastam,
Mint kihűlt olajfestmény,
Kézzel tapintottam.
Mérgező gyász,
Kőfalakba vésve,
Ezt mindenki kisírt szemmel nézte.
Szunnyadó sírkert,
Otthont ád elesettnek,
Hajladozó fűzfa,
Helyt a tiszteletnek.
"Elesettek háza,
Csatamezők véres virága.
Kevesebb az átka,
Egy szunnyadó világba.
Szeresd fele barátodat,
Mondá az Úr.
Keresd a barátságosat,
S porba senki nem hull"
Nyugodjatok békében…
5 hozzászólás
Nagyon megrázó, és tartalmas vers. Egészen beleborzongtam!
Gratulálok: A.
Köszönöm szépen…..Igyekeztem minél megrázóbbá, és talán átélhetőbbé tenni:D:D….
Gratulálok!
Sikerült, amit akartál!:))
Üdv,
Zsolt
Örülök hogy így gondolod……köszönöm….:D..
Csatamező éles pengék
Tőrt döfnek a testekbe
Lehulló fejek látványa
Zokogó anyák bánata.
Kerüljön el minket szépen
Nem akarunk sírni már,
Az asszony szíve szerelemre,
S nem álmatlan éjre vár……
köszönöm, hogy olvashattalak…
Anikó