(Kávé helyett T-nek)
Keserves hajnal…
Elfogyott a kávém!!!
A felismerés mellbe vág,
világokat omlaszt,
barlangok kincsei szürkülnek,
s tűnnek el a mélyben…
A lét komor,
sír velem az Ég is!
A tenger vadul morajlik,
Vihar taszít hajókat a mélybe..
mindennek vége.. vége.. vége…
Ki főz nekem egy kávét???
Mert akkor hátha mégse…
16 hozzászólás
🙂 Keserű ébredés, elfogyott a kávém :)Velem is történt már ilyen.
ölellek:ariadne
Szia, és köszönöm!:))) Ez egy korábbi versem, de tényleg rettenetesen induló nap volt.. De főztek nekem kávét, így a személyes világvégém elmaradt. 😛
Az első, amivel megleptem a férjemet, hasonló világvége hangulatom volt, amikor elfogyott a kávém :)) próbálom minden hangulatomat megragadni és felhasználni a versírásra, ez is eszembe juthatott volna. De te megtetted helyettem:)
ölellek:ariadne
Nem kávézom, nem ismerem az érzést… bár mással kapcsolatos elvonási tüneteim azért még vannak időnként, úgyhogy lehet, mégiscsak ismerem. 😀
Akkor ismered! 😀 Mindegy, kávé vagy cigaretta, netán csoki, ha nem férsz hozzá, az kegyetlen.:)))
Akkor biztosan ismered! Ha valami hiányzik, akkor nagyon! Főleg ébredéskor!:))) Köszönöm a reagálást!:))
Szia!
Világvége lehet, amikor a megszokás ritmusából kizökkenünk. Pláne, ha mindkettő hiányzik.
Szeretettel:Selanne
Bizony-bizony! De ebben az esetben milyen könnyű helyrebillenteni az egyensúlyt! 😛 :)) Köszönöm!:)
Kedves Zsupszimanó!
Nem is hiszed, mennyire értelek. Majdnem kiborítottam a kévémat, pedig nem is én írtam. :))) " sír velem az ég is…" Éreztem.
Szeretettel olvastalak!
pipacs 🙂
Arra a nagy kincsre vigyázz! Ébrenlétünk biztosítéka! Köszönöm!:)))
Kismanó!
Ha kávé reggel nekem sincs nos hát akkor nálam is világvége, az egész napom pocsék. na én már csak ilyen vagyok 🙂
jó kis verset írtál 🙂
barátsággal panka!
Köszönöm! Sejtettem, hogy a téma okán (is) számíthatok széles megértésetekre! :)))
Szia Manócska! 🙂
"Nem…" kávézom, "… de mostmár késő" :))) Igen, óriási dolog tud lenni a megszokottság hiánya, az enyhe fokú függőség, amitől világok dőlhetnek romba. Jójó, mégis megmenthető az a világ, az a cifra-fura világ, ami egy szóval, egy mozdulattal, egy illatos kávéval mégis eggyé lesz, ha más is úgy akarja. 🙂
Nagyon tetszett a versed.
Val'
Köszönöm, Valerie :))
Lám a kávéivás szenvedélye is milyen aranyos műveket tud "napvilágra" hozni!
Tetszett az elejétől a végéig.
Finom, egyedi humort érzek benne.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, Jerrynostro!:)))