Amiként egy félszeg kismadár a fáról,
úgy rebbent tova idén a viruló nyár.
Meglehet emlékünk marad csupán arról,
ámbátor mesélnünk róla sokunknak kár.
Ment a vita, mi a csoda, mi a talmi,
van hová a pórnép el sem juthat soha.
Tán kincs lehet, mit nem lehet megosztani,
noha se szelfi, se felvétel nincs róla.
2 hozzászólás
Kedves Rita!
“van hová a pórnép el sem juthat soha.
Tán kincs lehet, mit nem lehet megosztani,”
Nagyon jó meglátás!
Gondolatok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Örülök, hogy ellátogattál hozzám. Kedves, értő hozzászólásod köszönöm.
Szeretettel: Rita 🙂