Örülök, hogy itt is felteszed fordításaidat. Keveset tudok rólad, annyit látok,
egy bő generációval fiatalabb vagy nálam. Milyen a végzettséged? A német nyelvet,
neved alapján úgy vélem, anyanyanyelvi szinten beszéled. Fordításaidról, ha megteszem,
a magam megoldásával mondok véleményt, mint most e versnél is tettem. Fordításaim
bírálatából, mit kérek is, látni fogom elméleti felkészültségedet. Éljen a magyar-német
barátság a poétikában is!!!
63 évemmel azért talán nem tartozom a benjáminok közé. Végzettségem KLTE orosz-német. Sajnálom az oroszt, kb. 35 éve semmire sem használom. Németet viszont mindig oktattam is, meg jelenleg is szinkrontolmácsolással foglalkozom. A Bábelről nyilván én is ismeretlenül ismerlek, néha x-edikként én is beszálltam bizonyos versek fordításába, mint ‘botfülű dilettáns’ (ugye ismerős). I. E. elméleteit nagyjából ismerem, de egyáltalán nem tekintem szentenciának a véleményét. Horváth Jánost pl. nem is ismerem, csak Wolfgang Kayser az, akinek a néphez szóló elméleti munkáját (poetikáját) ismerem. Azaz jómagam nem is hirdetek igét, csak legjobb tudásom szerint igyekszem fordítani.
Üdvözlettel
Feri
PS: Ez a Borchert-fordításod tetszik. Érdekes, hogy kőltőként olyan kevesen ismerik. Persze mi is csak a nagy novellistaként tanultuk az egyetemen. Kár, hogy olyan fiatalon meghalt.
Kedves Ferenc (bocsánat) Öcsém!
Bár nekem adatott volna meg,, hogy a maga természetes idejében tovább tanulhassak. De kulák származásom miatt 1950-ben még gimnáziumba se mehettem.
Kilenc évvel később estin végeztem el a gimit, majd estin és levelezőn a magyar-
történelem szakot az ELTE-n. Véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy felismerjem
a német költészet értékeit. A mai fordítási színvonalamra autodidakta módon
jutottam el – és ez olyan, amilyen. A fordításban nálam első helyen áll a forma: a ritmus és a rím. Úgy érzem, fel tudom ismerni ma már a német versek ritmusát.
Oroszt egyáltalán nem tanultam, amit ma már sajnálok. Az orosz beszéd, nyelv
és az orosz népdalok közel állnak szívemhez. Elég gyakran hallgatom őket az internetről.
Hogy tetszik Borchert- fordításom, annak örülök, de adekvát-e az én fordításom
ritmusa, rímelése az eredetivel? Mert ez a mérvadó, nemdebár?
Persze a tartalomnak megfelelés sem közömbös.
E.I. vel volt nagyon csúnya kalandom, tehetséges fordító, de nem tévedhetelen.
Wolfgang Kaysernek megpóbálok utánanézni.
Köszönöm válaszod.
Mindent jó kívánva barátsággal üdvözöl Attila bá’,
aki már alig tud mozogni
A feleségem nagyot nevetett, mikor írtad, hogy Neked is volt incidensed Israellel. Valahol olvastam, hogy cseh irodalomról vitatkozva valakivel szó szerint is ütésváltásra került sor köztük. Egyébként ő fordította a “Sörgyári capriccio”-t magyarra. Jó fordító, de messze nem tévedhetetlen.
A Wolfgang Kayser-féle “Kleine deutsche Verslehre”-t (124 oldal) el tudom küldeni pdf-ben. Legjobb lenne, ha megadnál egy e-mail-címet.
A Borchert-versről: Szerintem rím, ritmus rendben vannak Nálad, de az utolsó sor túl szabad fordítás, ez már inkább a Te értelmezésed, nem Borchert-é. Ezért is jött az a vélemény, hogy az a sor ‘elgondolkodtató’ . De Borchert miatt az? Ő csak azt mondja, hogy távolodnak egymástól. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy mindkét fordítás megállja a helyét.
A fordítói szabadság meg mindig mérlegelendő, Kankalin holnap megjelenő versénél én is egy helyen kicsit el mertem szakadni az eredetitől. Persze, meg tudom indokolni.
Most írja Dávid, hogy ő is lefordította Borchert-et. Kiváncsian várom, Borchertnek biztosan nem ártunk vele, sőt.
Kedves Ferenc!
Örülök, hogy csatlakoztál lelkes csapatunkhoz.
Korodtól függetlenül Te már rutinos műfordító
vagy németből, pl. a Magyarul Bábelen is. Nem-
csak németül, de versül is tudsz! És alighanem
az elméleti felkészültségeddel sincs probléma.
Nekem nem a német a fő fordítási nyelvem, így
féltékenység nélkül olvashatom a fordításaidat,
tanulhatok belőlük, kikérhetem véleményed…
Én is baráti üdvözlettel fogadlak eme oldalon!
A “csak” 81 éves Dávid bá’
🙂
KedvesDávid bá’!
Nagyon köszönöm. A féltékenység egyáltalán nem tulajdonságom, láttam egy Trakl-t, amit mindketten lefordítottunk, és mindkettő jó. Őszintén mondom, hogy tetszik a tiéd is.
Szerintem az a jó, ha a jó verseket többen is fordítják. Pl. én is megküzdöttem Rilkétől a Párduc-cal, az Archaikus Apolló-torzóval, a Herbsttag-gal, Goethétől a Wanderers Nachtlied-del stb. Senki sem tudta elérni az eredetieket (bár nekem majdnem sikerült [mosolygós fejecske]).
Köszönöm a jó fogadtatást. És további sikeres munkát!
Kedves Feri!
A “bá'”-t ne vedd komolyan, csak vicceltem, de öcsém ekkora korkülönbséggel lehetnél, ha fiam nem is… Én Leningrádban végeztem, így az orosz közelebb van. Németből érettségiztem, és van egy középfokú német külkerem, valamint felsőfokú külker angolom. Saját verseket 13 éves korom óta írok, de eddig csak egy kötetnyi kiadására került sor. Viszockijt fordítottam, már 3 kötetem megjelent. Szeretem ezt a fordítgatást, a 3 nyelvről lassan vagy 2 ezer fordításom van. Már én is megcsináltam ezt a Borchertet, be is küldtem, kíváncsi vagyok véleményedre. Megeshet, én is lefordítom az általad hozottat, és remélem, nem tekinted sértésnek! Mindhárom nyelvű fordításaim bátran kritizálhatod, csak megköszönöm! Többen együtt okosabbak vagyunk. Amúgy mérnöki a végzettségem, de 20 évig külkereskedtem is, sokat utaztam. Hat évig Mongóliában is dolgoztam, jó mongol nyelvi alapjaim is vannak, de fordításhoz nem elég… Várom érdeklődéssel fordításaid, véleményed bármely művemhez.
Barátsággal: Dávid
(P.S. A KLTE a debreceni egyetem, igaz?)
Viszockijt én és szerettem egyetemistaként, de most már alig emlékszem. Bele fogok olvasni újra, (de inkább műfordításban, mert az oroszom szinte teljesen elveszett). Meg mintha valami kiváló zenére is emlékeznék.
Pasternak-od nincs? Tőle a Téli éjszakát (Rab Zsuzsa) és a Nem lesz senki sem a házban-t (Lator László) megzenésítettük a soproni Katedra együttessel. Ennek a 2 számnak a zenéjét én csináltam.
Borchert-nek külön örülnék. Látod, Attila bá’ is készített egy jó fordítást. Egyébként pont a jó szándékú véleménycsere az, ami mindenkinek csak használhat. A józan érvelés biztosan nem árt.
Természetesen rögtön megpróbáltam ráénekelni a dallamot, bár a Rab Zsuzsa-féle fordítás cseng vissza állandóan a fülemben. És működik, azaz a szótagszám stimmel, azaz egyezik Rab Zsuzsáéval, bár a prozódia helyenként más. Ha küldesz egy e-mail- vagy facebook-címet, elküldöm a stúdiófelvételt.
Mivel már 1000-szer énekeltem és hallgattam a zenénket, persze ez a változat most idegenebbül hangzik. Meg R. Zs. szerintem műfordítóként a legnagyobbak közé tartozik. Érdekes, hogy saját versei messze gyengébbek. (Magánvéleményem: Valószínűleg Kormos István sokszor ‘besegített neki’.)
szollosidudi@gmail.com
Én verseket fordítok, és csak akkor dalszöveget, ha ezt kifejezetten kérik,
vagy tudok róla, és ismerem a megzenésítését. Énekelhetőség elvárásnál
már nem kell szigorúan szótagszámot tartani, legfeljebb egy negyed helyett
énekelsz két nyolcadot. De akkor a sorok végén gyakran kell hosszú
magánhangzókat írni, hogy el lehessen nyújtani a befejezést.
Rab Zsuzsa viszont orosz nyersfordításokkal segített sokakat, akik oroszul
nem, de versül nagyon tudtak. Van egy 1953-as Puskin-válogatásom, az
a kötet végén név szerint feltüntette, ki fordított közvetlenül oroszból, ki
más nyelvről vagy más nyerséből. Meglepett, hogy Áprily Lajos, akkor még,
NEM oroszból fordította Puskint! Aztán ő lett az Anyegin megdicsőült
fordítója! Galgóczy Árpád szerint csak azért, mert akkor ő még nem volt
kész vele, vagy nem tudta kiadatni! Szerinte ő jobb Anyegint fordított!!!
A Szovjet Költészet Kincsestára c. sztálini kötetben (1951?) Rab Zsuzsa
neve előtt van egy olyan betű, ami egyik ismert férje nevére sem utal…
Igen, a zöld és vörös fény szerintem ladikon is távolodhat egymástól, egyikük a tenger/hajó felé tart. Sőt, én pont így láttam a lelki szemeim előtt. Ha a “rímkényszerre” utalsz, nyíltan ki is mondhatod. De ilyen alapon a rímek “jogossága”, elcsépeltsége, idegenszerűsége, kifejező ereje … bármikor megkérdőjelezhető, költőnél és fordítónál is. Nálad is.
19 hozzászólás
Érdeklődéssel jártam nálad. Tetszett a fordításod.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm!
Kedves Ferenc!
Örülök, hogy itt is felteszed fordításaidat. Keveset tudok rólad, annyit látok,
egy bő generációval fiatalabb vagy nálam. Milyen a végzettséged? A német nyelvet,
neved alapján úgy vélem, anyanyanyelvi szinten beszéled. Fordításaidról, ha megteszem,
a magam megoldásával mondok véleményt, mint most e versnél is tettem. Fordításaim
bírálatából, mit kérek is, látni fogom elméleti felkészültségedet. Éljen a magyar-német
barátság a poétikában is!!!
Napviágos üdvözlettel köszönt Attila bá’
Kedves Attila bá’!
63 évemmel azért talán nem tartozom a benjáminok közé. Végzettségem KLTE orosz-német. Sajnálom az oroszt, kb. 35 éve semmire sem használom. Németet viszont mindig oktattam is, meg jelenleg is szinkrontolmácsolással foglalkozom. A Bábelről nyilván én is ismeretlenül ismerlek, néha x-edikként én is beszálltam bizonyos versek fordításába, mint ‘botfülű dilettáns’ (ugye ismerős). I. E. elméleteit nagyjából ismerem, de egyáltalán nem tekintem szentenciának a véleményét. Horváth Jánost pl. nem is ismerem, csak Wolfgang Kayser az, akinek a néphez szóló elméleti munkáját (poetikáját) ismerem. Azaz jómagam nem is hirdetek igét, csak legjobb tudásom szerint igyekszem fordítani.
Üdvözlettel
Feri
PS: Ez a Borchert-fordításod tetszik. Érdekes, hogy kőltőként olyan kevesen ismerik. Persze mi is csak a nagy novellistaként tanultuk az egyetemen. Kár, hogy olyan fiatalon meghalt.
Kedves Ferenc (bocsánat) Öcsém!
Bár nekem adatott volna meg,, hogy a maga természetes idejében tovább tanulhassak. De kulák származásom miatt 1950-ben még gimnáziumba se mehettem.
Kilenc évvel később estin végeztem el a gimit, majd estin és levelezőn a magyar-
történelem szakot az ELTE-n. Véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy felismerjem
a német költészet értékeit. A mai fordítási színvonalamra autodidakta módon
jutottam el – és ez olyan, amilyen. A fordításban nálam első helyen áll a forma: a ritmus és a rím. Úgy érzem, fel tudom ismerni ma már a német versek ritmusát.
Oroszt egyáltalán nem tanultam, amit ma már sajnálok. Az orosz beszéd, nyelv
és az orosz népdalok közel állnak szívemhez. Elég gyakran hallgatom őket az internetről.
Hogy tetszik Borchert- fordításom, annak örülök, de adekvát-e az én fordításom
ritmusa, rímelése az eredetivel? Mert ez a mérvadó, nemdebár?
Persze a tartalomnak megfelelés sem közömbös.
E.I. vel volt nagyon csúnya kalandom, tehetséges fordító, de nem tévedhetelen.
Wolfgang Kaysernek megpóbálok utánanézni.
Köszönöm válaszod.
Mindent jó kívánva barátsággal üdvözöl Attila bá’,
aki már alig tud mozogni
Kedves Attila bá’!
A feleségem nagyot nevetett, mikor írtad, hogy Neked is volt incidensed Israellel. Valahol olvastam, hogy cseh irodalomról vitatkozva valakivel szó szerint is ütésváltásra került sor köztük. Egyébként ő fordította a “Sörgyári capriccio”-t magyarra. Jó fordító, de messze nem tévedhetetlen.
A Wolfgang Kayser-féle “Kleine deutsche Verslehre”-t (124 oldal) el tudom küldeni pdf-ben. Legjobb lenne, ha megadnál egy e-mail-címet.
A Borchert-versről: Szerintem rím, ritmus rendben vannak Nálad, de az utolsó sor túl szabad fordítás, ez már inkább a Te értelmezésed, nem Borchert-é. Ezért is jött az a vélemény, hogy az a sor ‘elgondolkodtató’ . De Borchert miatt az? Ő csak azt mondja, hogy távolodnak egymástól. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy mindkét fordítás megállja a helyét.
A fordítói szabadság meg mindig mérlegelendő, Kankalin holnap megjelenő versénél én is egy helyen kicsit el mertem szakadni az eredetitől. Persze, meg tudom indokolni.
Most írja Dávid, hogy ő is lefordította Borchert-et. Kiváncsian várom, Borchertnek biztosan nem ártunk vele, sőt.
Üdvözlettel
Feri
Kedves Feri!
Az email címem bernath,kap@gmail.com
Nagyon szépen köszönöm szándékod.
I.E. ről majd többet emailben.
Barátsággaé üdvözöl Attila
Kedves Ferenc!
Örülök, hogy csatlakoztál lelkes csapatunkhoz.
Korodtól függetlenül Te már rutinos műfordító
vagy németből, pl. a Magyarul Bábelen is. Nem-
csak németül, de versül is tudsz! És alighanem
az elméleti felkészültségeddel sincs probléma.
Nekem nem a német a fő fordítási nyelvem, így
féltékenység nélkül olvashatom a fordításaidat,
tanulhatok belőlük, kikérhetem véleményed…
Én is baráti üdvözlettel fogadlak eme oldalon!
A “csak” 81 éves Dávid bá’
🙂
KedvesDávid bá’!
Nagyon köszönöm. A féltékenység egyáltalán nem tulajdonságom, láttam egy Trakl-t, amit mindketten lefordítottunk, és mindkettő jó. Őszintén mondom, hogy tetszik a tiéd is.
Szerintem az a jó, ha a jó verseket többen is fordítják. Pl. én is megküzdöttem Rilkétől a Párduc-cal, az Archaikus Apolló-torzóval, a Herbsttag-gal, Goethétől a Wanderers Nachtlied-del stb. Senki sem tudta elérni az eredetieket (bár nekem majdnem sikerült [mosolygós fejecske]).
Köszönöm a jó fogadtatást. És további sikeres munkát!
Üdvözlettel
Feri
Kedves Feri!
A “bá'”-t ne vedd komolyan, csak vicceltem, de öcsém ekkora korkülönbséggel lehetnél, ha fiam nem is… Én Leningrádban végeztem, így az orosz közelebb van. Németből érettségiztem, és van egy középfokú német külkerem, valamint felsőfokú külker angolom. Saját verseket 13 éves korom óta írok, de eddig csak egy kötetnyi kiadására került sor. Viszockijt fordítottam, már 3 kötetem megjelent. Szeretem ezt a fordítgatást, a 3 nyelvről lassan vagy 2 ezer fordításom van. Már én is megcsináltam ezt a Borchertet, be is küldtem, kíváncsi vagyok véleményedre. Megeshet, én is lefordítom az általad hozottat, és remélem, nem tekinted sértésnek! Mindhárom nyelvű fordításaim bátran kritizálhatod, csak megköszönöm! Többen együtt okosabbak vagyunk. Amúgy mérnöki a végzettségem, de 20 évig külkereskedtem is, sokat utaztam. Hat évig Mongóliában is dolgoztam, jó mongol nyelvi alapjaim is vannak, de fordításhoz nem elég… Várom érdeklődéssel fordításaid, véleményed bármely művemhez.
Barátsággal: Dávid
(P.S. A KLTE a debreceni egyetem, igaz?)
Kedves Dávid,
Viszockijt én és szerettem egyetemistaként, de most már alig emlékszem. Bele fogok olvasni újra, (de inkább műfordításban, mert az oroszom szinte teljesen elveszett). Meg mintha valami kiváló zenére is emlékeznék.
Pasternak-od nincs? Tőle a Téli éjszakát (Rab Zsuzsa) és a Nem lesz senki sem a házban-t (Lator László) megzenésítettük a soproni Katedra együttessel. Ennek a 2 számnak a zenéjét én csináltam.
Borchert-nek külön örülnék. Látod, Attila bá’ is készített egy jó fordítást. Egyébként pont a jó szándékú véleménycsere az, ami mindenkinek csak használhat. A józan érvelés biztosan nem árt.
Kedves Feri!
Az én Paszternákom:
“Borisz Paszternak:
TÉLI ÉJSZAKA
A hó befújta már nagyon
E bús vidéket.
A gyertyaszál az asztalon
Lobogva égett.
Miként a nyári pillenép
Repült a lángra,
Úgy lett az ablak hópihék
Vonzó tanyája.
A fagy, a hóvihar-rokon
Pingált rá képet.
A gyertyaszál az asztalon
Lobogva égett.
Árnyak vetültek, szellemek
A mennyezetre:
Keresztbe tett lábak, kezek,
Sorsok keresztje.
Két kis bakancs koppant nagyot,
Padlón ért földet,
S a gyertya viaszt pottyantott,
Ruhára könnyet.
Homályba tűnt el minden nyom,
Ősz, hófehér lett.
A gyertyaszál az asztalon
Lobogva égett.
A sutból váratlan huzat
Érte a lángot,
S emelt rá angyalszárnyakat,
Keresztként állót.
A február így vastagon
Havat tetézett.
A gyertyaszál az asztalon
Lobogva égett.”
____________________________________
Szöllősi Dávid fordítása
Feri,
a Wanderers Nachtlied-edre azért
kivi vagyok, küld el emailben…
Én meg majd az enyémet küldöm… 🙂
Dávid
Természetesen rögtön megpróbáltam ráénekelni a dallamot, bár a Rab Zsuzsa-féle fordítás cseng vissza állandóan a fülemben. És működik, azaz a szótagszám stimmel, azaz egyezik Rab Zsuzsáéval, bár a prozódia helyenként más. Ha küldesz egy e-mail- vagy facebook-címet, elküldöm a stúdiófelvételt.
Mivel már 1000-szer énekeltem és hallgattam a zenénket, persze ez a változat most idegenebbül hangzik. Meg R. Zs. szerintem műfordítóként a legnagyobbak közé tartozik. Érdekes, hogy saját versei messze gyengébbek. (Magánvéleményem: Valószínűleg Kormos István sokszor ‘besegített neki’.)
szollosidudi@gmail.com
Én verseket fordítok, és csak akkor dalszöveget, ha ezt kifejezetten kérik,
vagy tudok róla, és ismerem a megzenésítését. Énekelhetőség elvárásnál
már nem kell szigorúan szótagszámot tartani, legfeljebb egy negyed helyett
énekelsz két nyolcadot. De akkor a sorok végén gyakran kell hosszú
magánhangzókat írni, hogy el lehessen nyújtani a befejezést.
Rab Zsuzsa viszont orosz nyersfordításokkal segített sokakat, akik oroszul
nem, de versül nagyon tudtak. Van egy 1953-as Puskin-válogatásom, az
a kötet végén név szerint feltüntette, ki fordított közvetlenül oroszból, ki
más nyelvről vagy más nyerséből. Meglepett, hogy Áprily Lajos, akkor még,
NEM oroszból fordította Puskint! Aztán ő lett az Anyegin megdicsőült
fordítója! Galgóczy Árpád szerint csak azért, mert akkor ő még nem volt
kész vele, vagy nem tudta kiadatni! Szerinte ő jobb Anyegint fordított!!!
A Szovjet Költészet Kincsestára c. sztálini kötetben (1951?) Rab Zsuzsa
neve előtt van egy olyan betű, ami egyik ismert férje nevére sem utal…
Feri,
a Wanderers Nachtlied-edre azért
kivi vagyok, küld el emailben…
Én meg majd az enyémet küldöm… 🙂
Dávid
Ladikkal a tengerre… 🙂
A “távolodik” kedvéért…
Persze “sokodik” ladik…
Igen, a zöld és vörös fény szerintem ladikon is távolodhat egymástól, egyikük a tenger/hajó felé tart. Sőt, én pont így láttam a lelki szemeim előtt. Ha a “rímkényszerre” utalsz, nyíltan ki is mondhatod. De ilyen alapon a rímek “jogossága”, elcsépeltsége, idegenszerűsége, kifejező ereje … bármikor megkérdőjelezhető, költőnél és fordítónál is. Nálad is.
Feri,
a Wanderers Nachtlied-edre azért
kivi vagyok, küld el emailben…
Én meg majd az enyémet küldöm… 🙂
Dávid