Ha szabad mondanom…szóval, csak szubjektív vélemény, de.
Ennél ezerszer kevésbé sikerültebb haikukat is láttam körberajongva, tehát, mindent összevetve, sokkal több ismérvnek megfelel haikuként, mint sok egyéb, általam olvasott.
De hadd kérdezzek valamit:
Biztos, hogy így, kis hazánk irodalmában létezve, a stílusgyakorlaton kívül, ér a haiku annyit, hogy…
Mondom, nem rossz, sőt.
A top tízben egészen biztosan benne van, mert Te jól csinálod, amit csinálsz.
Csak éppen, mentalitás és egyéb szempontból, idegennek érzem.
De stílusgyakorlatozz, mert mindenképpen az ember javára válik.
Vitatni jöttem Andrea szubjektív véleményét az én szubjektív véleményemmel.
A haiku pontosan ugyanolyan irodalmi műfaj, mit bármelyik másik.
Nincsenek „irodalmibb” műfajok!
„Lestílusgyakorlatozni ”egy irodalmi műfajt egy irodalmi portálon nem stílusos, finoman fogalmazva. Nem kedvelni persze lehet, ebben az esetben nem szükséges olvasni. Én sem olvasok horror történeteket, de nem vitatom, sem a létjogosultságukat, sem az irodalmi értéküket, sőt az sem zavar, hogy rengetegen rajonganak értük. Nyilván minden okuk meg van rá. Egy vers természetesen megfelelhet különféle ismérveknek, de a lényeg nem ez.
A lényeg az, hogy hat vagy nem hat. Ha nem hat, akkor lehetnek tökéletes ismérvei, a kutyát sem érdekli.
Egy, bármilyen műfajú, alkotás felett mindig az olvasó dönt. Ha olvassa és tetszik neki, akkor jó az alkotás, ha nem így tesz, akkor nem jó, mert ugyebár az olvasóknak írunk.
Írj sok haikut, kis hazánk irodalmi palettája ettől csak színesebb lesz.
Bocsánat, a "Nyilván minden okuk…" kezdetű mondatban a "megvan" egybe írandó.
Nyilván csak figyelmetlenségből írta külön szusi, hiszen ez általános iskolai helyesírási követelmény. Nem feltételezhetjük, hogy nem tudja.
Köszönöm Zoltán/ok/, hogy észrevettétek a hibámat, ami előfordul sajnos a legjobbakkal is, olykor.
Bevallom én sem az iskolázatlanságra gondoltam először, amikor felfedeztem az Ámulni még c. novelládban a „kishíján-t”, hiszen az két szó. A verseidben elkövetetteket pedig betudtam írói munkásságod részének. /senkiföldje, többezer, irígylem, itthagyott stb./
Javaslom, hogy minden olyan dolgot, ami nem a vers értékelésével kapcsolatos, a
fórumon vitassunk meg.
Írtam egy hosszú választ Szusinak, de elszállt, mert több volt, mint ezer karakter, ketté akartam szedni, és közben kiléptetett a Napvilág.
Majd holnap megpróbálom megfogalmazni újra.
Köszönöm, Hölgyem (vagy Uram?!), hogy oly csekélységek olvasására is szán időt, mint az én írásaim.
A kishíján-t egybe kell írni, noha történetileg igaza van, a "kevés híján"-ból származtatható, de már állandósult szóösszetétel. Ugyanígy a senkiföldje, mely gazdátlan határterületet jelent. A többezer szintén egybe írandó. Az itthagyott is írható egybe, ha jelzői szerepe van. Az „irigylem” helyett nagymamám dajkanyelve íratott velem „irígylem”-et (ott a pont).
Bemutatkozása utolsó mondatában az egysíkú szó után tegyen vesszőt, válassza el a tagmondatokat!
A haikuról, mint műfajról tényleg érdemes fórumot nyitni. Andrea véleménye sarkosabb, mint az enyém, de tiszteletben tartom. Az Ön rajongását szintén. S mi névvel, arccal vállaljuk véleményünket, nem japán haltekercsnek álcázzuk magunkat. Christopher Zafírjáról is szólok, hisz’ itt az ő vendégei vagyunk: zenei hatást hallok az á, az r, a d, az l hangok ismétlődésében. Aki egy kukkot se tud magyarul, az is észrevenné, hogy vers.
Én nem vagyok mazochista típus, mint Andrea, aki rendre elolvassa azokat az írásokat is, amelyek távol állnak tőle, így természetesen, a technikát hívtam segítségül annak kimutatására, hogy a te helyesírásod sem közelít a tökéleteshez.
Miután, bevallottan megnézted az adatlapomat, csodálom, hogy nem tűnt fel, hogy nememként nő van megjelölve, így a pusztán rosszindulatú vicceskedésed nem ért célt.
Egy hozzászólás igazságát nem az határozza meg, hogy milyen névvel írják, hanem az, hogy igaz-e vagy sem. Ennek eldöntésére, az érdeklődőknek, ajánlanám a Deme László és Fábián Pál által szerkesztett Helyesírási Kéziszótár lapozgatását, mivel tényeken, természetesen nem vitatkozom.
Nagymamákra lőcsölni hiányosságainkat ne vall felnőtt gondolkodásra. Felteszem, hogy a te szád is tátva marad, ha azt válaszolom a hibáim kimagyarázására, hogy a nagymamám dajkanyelvén íródott, ugyanis a nagymamák bármit, bárhogy mondhattak. Amennyiben ez nálad valóban magyarázat, akkor vedd úgy,… de mindenkinél.(és a pont, itt van!) Több szót nem vesztegetnék az alapjaiban rosszindulatú „hozzámállásodra”, mely feltehetően Andrea védelmét szolgálta volna, de ahogy elnézem, Ő maga is képes erre, intelligens formában. Gyanítom, hogy nem fogod kihagyni, hogy ne a tied legyen az utolsó szó, de írj bármit, nem fogok válaszolni, mert ezt a „vitát” már méltatlannak tartom, magamhoz.
Kedves Szusi!
Megmondom őszintén: én azt tartom stílustalannak, ha valaki lestílustalanoz egy – újra megismétlem- szubjektív- véleményt.
Szabad olyat, hogy nekem nem tetszik a haiku, mint forma?
Szubjektíve.
Egyszer valahol a merengő szerzetesek, a saját filozófiájukkal és szemléletükkel kitalálták a haikut, amelynek az ismérvei és követelményei itt kezdődnek:
Érződjön rajta a "wu-shi", "semmi különös" taoista szellemisége.
2. Éreztesse a "sabi"-t, azt a fajta egyedüllétet, amely segíti az "én"-t feloldódni a szemlélt világba.
3. Fejezze ki a "wabi" érzését, a rádöbbenést az egyszerű dolgok létének egyszerűségére.
4. Érződjön rajta az "aware", a bánatos visszatekintés a múltba, de nem a bánkódás, sopánkodás és egyéb szentimentális nyavalygás.
5. Az egész verset lengje át a "yugen", a leírhatatlan, kimondhatatlan misztikus hangulat.
6. Ne szóljon a mához, ne szóljon a tegnaphoz és ne szóljon a holnaphoz sem.
7. Ne magyarázzon el semmit.
8. Ne értelmezze a világot.
9. Ne fejezzen ki érzelmeket közvetlen módon.
10. Csak mutason rá valamire, "éppen-akkor", "éppen-úgy", "éppen-ott".
Folyt. köv.
Őszintén: a yugen, az aware, a wu-shi, wabi, sabi, ezeknek mi közük van a magyar költők mentalitásához és gyökeréhez?
Én kevés hasonlóságot találok a magyar ember gondolkodásmódja és ezek között.
Ha megnézzük az öt-hét-öt szótagból álló háromsorosokat, vajon mennyit találunk, amely megfelel mindegyik, a szerzetesek állította követelményrendszernek?
Márpedig, állítólag, az a haiku, amelyik minden wu-shi, aware, stb. ismérvet magában hordoz.
Remélem, nem probléma, ha fenntartom a szubjektív véleményemet, mely szerint, teljesen idegen filozófiából eredeztetett forma. Az öt-hét-öt, meg a három sor pedig édeskevés ahhoz, hogy haikuvá váljon valami.
Szerintem.
Lehet, hogy tényleg sarkosabb a véleményem, de nem mondta még senki, hogy ne szabadna leírnom.
Ráadásul Christopher verse alatt, aki éppen útkereső, és nagyon is jó felé halad.
Folyamatosan olvasom, őszintén írok azokról, amiket feltesz, nem csupán a "jajdeszép, jajdejó" típusú hozzászólást rakom ide, láttam gyanánt.
Mindig indokolni szoktam a miértet.
Szubjektíve.
Hiszen az vagyok.
Természetesen lehet szubjektív véleményed Andrea, ez nem vitattam, csak azt, hogy ezen az oldalon nem a műfajok, hanem az alkotások bírálata a cél. Az, hogy ki, mit nem kedvel, magánügy. Csak ezért „lestílusjgyakorlatozni” egy műfajt, mert neked nem tetszik, az magának a műfajnak a lenézése, ami egy költő tollából végképp érthetetlen.
A jobb érthetőség kedvéért: nem megy el, egyetlen jóérzésű ember sem, csak azért, egy kortárs drámaíró abszurd drámájának bemutatójára, hogy utána elmondhassa az írónak, hogy Ő, mennyire nem szereti az abszurd drámákat. /A karakterszám útbaigazító arra vonatkozóan, hogy nagy eséllyel haikut fogsz olvasni!/
Amint látod, ezen az oldalon is, külön kategória van létrehozva számukra, nyilván nem véletlenül.
Tételezzük fel, jóhiszeműen, hogy amit a haikuról leírtál, azt egy haikuk írásával foglalkozó egyén tudja.
A műfajok többsége valahogy idekeveredett kis hazánkba, nem mi találtuk ki.
Használjuk és felhasználjuk a hazai költészet gazdagítására, a magunk módján.
Az irodalom is, mint bármi más ezen a földön, állandó változásban van.
Ezt lehet nem szeretni, de megállítani biztosan nem lehet.
A többi műfaj követelményrendszere is egész más volt egykor, mint most.
Költők, írók alakítják, formálják a saját képükre, amelyekből akár új műfajok is születhetnek. Ha, a haiku formáját, a föld nyugati felén, megtöltik a költők más tartalommal, mint azt eredetileg a szerzetesek tették, azzal mi a baj? Ma még haikunak nevezzük őket, elképzelhető, hogy idővel más nevet fognak kapni.
Mindenki olyan formában írja le a gondolatait, amilyenben azt, a legmegfelelőbbnek érzi és ez, a hozzászólásokra is vonatkozik. Egy „jajdejó” ösztönzőbb tud lenni, mint egy buksi simi után, mindjárt bevitt két jobbhorog, csak azért, hogy ne érezze magát olyan jól az, akihez a hozzászólás szólt. Lásd. a Mosoly c. verset. /Nem hoztam volna fel, ha nem említed kritikus értékeléseidet./
Hol a vita? Nincs itt semmiféle vita.
Érdektelenség van és csend.
Pedig ez a hét szóból álló kis költemény a nyelv zeneisége által egészen bonyolult kompozíció, több figyelmet érdemelne.
Érdekes alkotás. Én reménytelenséget és lemondást látok benne. Valami nincs, aminek talán kellene lennie. Nincs és ez megvàltozhatatlan. Mégsem pesszimista hangvételű. Ezt a nincset pusztán kijelenti, érzelemmentesen közli.
20 hozzászólás
Ha szabad mondanom…szóval, csak szubjektív vélemény, de.
Ennél ezerszer kevésbé sikerültebb haikukat is láttam körberajongva, tehát, mindent összevetve, sokkal több ismérvnek megfelel haikuként, mint sok egyéb, általam olvasott.
De hadd kérdezzek valamit:
Biztos, hogy így, kis hazánk irodalmában létezve, a stílusgyakorlaton kívül, ér a haiku annyit, hogy…
Mondom, nem rossz, sőt.
A top tízben egészen biztosan benne van, mert Te jól csinálod, amit csinálsz.
Csak éppen, mentalitás és egyéb szempontból, idegennek érzem.
De stílusgyakorlatozz, mert mindenképpen az ember javára válik.
Vitatni jöttem Andrea szubjektív véleményét az én szubjektív véleményemmel.
A haiku pontosan ugyanolyan irodalmi műfaj, mit bármelyik másik.
Nincsenek „irodalmibb” műfajok!
„Lestílusgyakorlatozni ”egy irodalmi műfajt egy irodalmi portálon nem stílusos, finoman fogalmazva. Nem kedvelni persze lehet, ebben az esetben nem szükséges olvasni. Én sem olvasok horror történeteket, de nem vitatom, sem a létjogosultságukat, sem az irodalmi értéküket, sőt az sem zavar, hogy rengetegen rajonganak értük. Nyilván minden okuk meg van rá. Egy vers természetesen megfelelhet különféle ismérveknek, de a lényeg nem ez.
A lényeg az, hogy hat vagy nem hat. Ha nem hat, akkor lehetnek tökéletes ismérvei, a kutyát sem érdekli.
Egy, bármilyen műfajú, alkotás felett mindig az olvasó dönt. Ha olvassa és tetszik neki, akkor jó az alkotás, ha nem így tesz, akkor nem jó, mert ugyebár az olvasóknak írunk.
Írj sok haikut, kis hazánk irodalmi palettája ettől csak színesebb lesz.
Bocsánat, a "Nyilván minden okuk…" kezdetű mondatban a "megvan" egybe írandó.
Nyilván csak figyelmetlenségből írta külön szusi, hiszen ez általános iskolai helyesírási követelmény. Nem feltételezhetjük, hogy nem tudja.
Köszönöm Zoltán/ok/, hogy észrevettétek a hibámat, ami előfordul sajnos a legjobbakkal is, olykor.
Bevallom én sem az iskolázatlanságra gondoltam először, amikor felfedeztem az Ámulni még c. novelládban a „kishíján-t”, hiszen az két szó. A verseidben elkövetetteket pedig betudtam írói munkásságod részének. /senkiföldje, többezer, irígylem, itthagyott stb./
Javaslom, hogy minden olyan dolgot, ami nem a vers értékelésével kapcsolatos, a
fórumon vitassunk meg.
Írtam egy hosszú választ Szusinak, de elszállt, mert több volt, mint ezer karakter, ketté akartam szedni, és közben kiléptetett a Napvilág.
Majd holnap megpróbálom megfogalmazni újra.
Köszönöm, Hölgyem (vagy Uram?!), hogy oly csekélységek olvasására is szán időt, mint az én írásaim.
A kishíján-t egybe kell írni, noha történetileg igaza van, a "kevés híján"-ból származtatható, de már állandósult szóösszetétel. Ugyanígy a senkiföldje, mely gazdátlan határterületet jelent. A többezer szintén egybe írandó. Az itthagyott is írható egybe, ha jelzői szerepe van. Az „irigylem” helyett nagymamám dajkanyelve íratott velem „irígylem”-et (ott a pont).
Bemutatkozása utolsó mondatában az egysíkú szó után tegyen vesszőt, válassza el a tagmondatokat!
A haikuról, mint műfajról tényleg érdemes fórumot nyitni. Andrea véleménye sarkosabb, mint az enyém, de tiszteletben tartom. Az Ön rajongását szintén. S mi névvel, arccal vállaljuk véleményünket, nem japán haltekercsnek álcázzuk magunkat. Christopher Zafírjáról is szólok, hisz’ itt az ő vendégei vagyunk: zenei hatást hallok az á, az r, a d, az l hangok ismétlődésében. Aki egy kukkot se tud magyarul, az is észrevenné, hogy vers.
Én nem vagyok mazochista típus, mint Andrea, aki rendre elolvassa azokat az írásokat is, amelyek távol állnak tőle, így természetesen, a technikát hívtam segítségül annak kimutatására, hogy a te helyesírásod sem közelít a tökéleteshez.
Miután, bevallottan megnézted az adatlapomat, csodálom, hogy nem tűnt fel, hogy nememként nő van megjelölve, így a pusztán rosszindulatú vicceskedésed nem ért célt.
Egy hozzászólás igazságát nem az határozza meg, hogy milyen névvel írják, hanem az, hogy igaz-e vagy sem. Ennek eldöntésére, az érdeklődőknek, ajánlanám a Deme László és Fábián Pál által szerkesztett Helyesírási Kéziszótár lapozgatását, mivel tényeken, természetesen nem vitatkozom.
Nagymamákra lőcsölni hiányosságainkat ne vall felnőtt gondolkodásra. Felteszem, hogy a te szád is tátva marad, ha azt válaszolom a hibáim kimagyarázására, hogy a nagymamám dajkanyelvén íródott, ugyanis a nagymamák bármit, bárhogy mondhattak. Amennyiben ez nálad valóban magyarázat, akkor vedd úgy,… de mindenkinél.(és a pont, itt van!) Több szót nem vesztegetnék az alapjaiban rosszindulatú „hozzámállásodra”, mely feltehetően Andrea védelmét szolgálta volna, de ahogy elnézem, Ő maga is képes erre, intelligens formában. Gyanítom, hogy nem fogod kihagyni, hogy ne a tied legyen az utolsó szó, de írj bármit, nem fogok válaszolni, mert ezt a „vitát” már méltatlannak tartom, magamhoz.
Kedves Szusi!
Megmondom őszintén: én azt tartom stílustalannak, ha valaki lestílustalanoz egy – újra megismétlem- szubjektív- véleményt.
Szabad olyat, hogy nekem nem tetszik a haiku, mint forma?
Szubjektíve.
Egyszer valahol a merengő szerzetesek, a saját filozófiájukkal és szemléletükkel kitalálták a haikut, amelynek az ismérvei és követelményei itt kezdődnek:
Érződjön rajta a "wu-shi", "semmi különös" taoista szellemisége.
2. Éreztesse a "sabi"-t, azt a fajta egyedüllétet, amely segíti az "én"-t feloldódni a szemlélt világba.
3. Fejezze ki a "wabi" érzését, a rádöbbenést az egyszerű dolgok létének egyszerűségére.
4. Érződjön rajta az "aware", a bánatos visszatekintés a múltba, de nem a bánkódás, sopánkodás és egyéb szentimentális nyavalygás.
5. Az egész verset lengje át a "yugen", a leírhatatlan, kimondhatatlan misztikus hangulat.
6. Ne szóljon a mához, ne szóljon a tegnaphoz és ne szóljon a holnaphoz sem.
7. Ne magyarázzon el semmit.
8. Ne értelmezze a világot.
9. Ne fejezzen ki érzelmeket közvetlen módon.
10. Csak mutason rá valamire, "éppen-akkor", "éppen-úgy", "éppen-ott".
Folyt. köv.
Őszintén: a yugen, az aware, a wu-shi, wabi, sabi, ezeknek mi közük van a magyar költők mentalitásához és gyökeréhez?
Én kevés hasonlóságot találok a magyar ember gondolkodásmódja és ezek között.
Ha megnézzük az öt-hét-öt szótagból álló háromsorosokat, vajon mennyit találunk, amely megfelel mindegyik, a szerzetesek állította követelményrendszernek?
Márpedig, állítólag, az a haiku, amelyik minden wu-shi, aware, stb. ismérvet magában hordoz.
Remélem, nem probléma, ha fenntartom a szubjektív véleményemet, mely szerint, teljesen idegen filozófiából eredeztetett forma. Az öt-hét-öt, meg a három sor pedig édeskevés ahhoz, hogy haikuvá váljon valami.
Szerintem.
Lehet, hogy tényleg sarkosabb a véleményem, de nem mondta még senki, hogy ne szabadna leírnom.
Ráadásul Christopher verse alatt, aki éppen útkereső, és nagyon is jó felé halad.
Folyamatosan olvasom, őszintén írok azokról, amiket feltesz, nem csupán a "jajdeszép, jajdejó" típusú hozzászólást rakom ide, láttam gyanánt.
Mindig indokolni szoktam a miértet.
Szubjektíve.
Hiszen az vagyok.
Természetesen lehet szubjektív véleményed Andrea, ez nem vitattam, csak azt, hogy ezen az oldalon nem a műfajok, hanem az alkotások bírálata a cél. Az, hogy ki, mit nem kedvel, magánügy. Csak ezért „lestílusjgyakorlatozni” egy műfajt, mert neked nem tetszik, az magának a műfajnak a lenézése, ami egy költő tollából végképp érthetetlen.
A jobb érthetőség kedvéért: nem megy el, egyetlen jóérzésű ember sem, csak azért, egy kortárs drámaíró abszurd drámájának bemutatójára, hogy utána elmondhassa az írónak, hogy Ő, mennyire nem szereti az abszurd drámákat. /A karakterszám útbaigazító arra vonatkozóan, hogy nagy eséllyel haikut fogsz olvasni!/
Amint látod, ezen az oldalon is, külön kategória van létrehozva számukra, nyilván nem véletlenül.
Tételezzük fel, jóhiszeműen, hogy amit a haikuról leírtál, azt egy haikuk írásával foglalkozó egyén tudja.
A műfajok többsége valahogy idekeveredett kis hazánkba, nem mi találtuk ki.
Használjuk és felhasználjuk a hazai költészet gazdagítására, a magunk módján.
Az irodalom is, mint bármi más ezen a földön, állandó változásban van.
Ezt lehet nem szeretni, de megállítani biztosan nem lehet.
A többi műfaj követelményrendszere is egész más volt egykor, mint most.
Költők, írók alakítják, formálják a saját képükre, amelyekből akár új műfajok is születhetnek. Ha, a haiku formáját, a föld nyugati felén, megtöltik a költők más tartalommal, mint azt eredetileg a szerzetesek tették, azzal mi a baj? Ma még haikunak nevezzük őket, elképzelhető, hogy idővel más nevet fognak kapni.
Mindenki olyan formában írja le a gondolatait, amilyenben azt, a legmegfelelőbbnek érzi és ez, a hozzászólásokra is vonatkozik. Egy „jajdejó” ösztönzőbb tud lenni, mint egy buksi simi után, mindjárt bevitt két jobbhorog, csak azért, hogy ne érezze magát olyan jól az, akihez a hozzászólás szólt. Lásd. a Mosoly c. verset. /Nem hoztam volna fel, ha nem említed kritikus értékeléseidet./
Vajon Christopher gondolta volna, hogy ilyen irodalmi vitát generál majd azáltal, hogy felteszi ide ezt a haikut?
Hol a vita? Nincs itt semmiféle vita.
Érdektelenség van és csend.
Pedig ez a hét szóból álló kis költemény a nyelv zeneisége által egészen bonyolult kompozíció, több figyelmet érdemelne.
Én szeretem a haiku költeményeket. Pár szóban többet kifejeznek, mint akár egy több oldals vers. Fantázia szabadságot ad az olvasónak.
Érdekes alkotás. Én reménytelenséget és lemondást látok benne. Valami nincs, aminek talán kellene lennie. Nincs és ez megvàltozhatatlan. Mégsem pesszimista hangvételű. Ezt a nincset pusztán kijelenti, érzelemmentesen közli.