Értelmiségi bunkóság
Értelmiségi családból származom. Ez nem csak a szüleim diplomásságát jelentette, hanem a nevelésük színvonalát is. Anyám nagy hangsúlyt fektetett az öltözködési szabályok megismertetésére és elfogadtatására. Ami, – örökké és minden miatt lázadtam – nem volt kicsi feladat. Mivel apró korom óta rögzítette, az étkezéssel járó előírások korán automatizálódtak. Hála anyám szigorú, polgári nevelésének, soha nem jelentett számomra nehézséget a különböző evőeszközök helyes alkalmazása, az ételekhez járó italok kiválasztása.
Megtanították, gyakoroltatták, – alkalmaztam. Ilyen egyszerű.
Miért jutott ez most eszembe?
Egy úgynevezett munkavacsorán vettem részt. Pár frissen diplomázott fiatal is ült az asztalomnál. Elszörnyedtem néztem, hogy fogalmuk sincs, mit mivel kell enni. A kést lelkesen lenyalták, és szürcsölték (!) a bort az üdítős pohárból. Az már tényleg betetőzése volt a vacsorának, hogy kézzel vették ki a savanyúságot a tálból, és ezt jó heccnek gondolták. Számomra nem volt az. Amikor udvariasan szóvá tettem viselkedésüket, úgy néztek rám, mint egy hat lábú tehénre. Mit vagyok úgy oda az illemmel és az etikettel – kérdezte egyikük. Ma már senki nem törődik ilyen aprósággal. – oktatott ki.
Tényleg apróság? Tettem fel magamnak a költői kérdést. Tényleg nem fontos az asztali viselkedés?
Eszembe jutott falun élő özvegy nagynéném. Ő mindig a szobában terített magának, úgy, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Letette a konyhában használt kötényét, eligazította a kontyát, és hálát adott Istennek az egyszerű ételért. Aztán leült, és megebédelt. Mindig örömmel ültem vele asztalhoz, lestem el kézmozdulatát, elegáns mozgását. Vele öröm volt az étkezés. Őt megtanították viselkedni, igénye is volt rá.
Költői kérdés: ifjú titánkáinkat miért nem neveli senki? Miért maradnak igénytelen, sivár lelkű taplók? Az értelmiségi lét miért nem jelent ma már értelmet, miért csak „lét”?
16 hozzászólás
Kedves Matyi!
Írásod a Családi kör című régi szülőknek szóló sorozat egy epizódját juttatta eszembe. Egy 10 év körüli kisfiú azt mondta, hogy ő azért nem tud késsel-villával enni, mert otthon mindenhez kanalat használnak, hogy kevesebbet kelljen mosogatni. Igazad van, elfelejtettünk kulturáltan étkezni, pedig úgy jobban esik a falat.
Szeretettel: Eszti
Kedves Matyi az étkezési kultúra hiánya csak az egyik hiányosság, de hiányzik a kulturált viselkedés az utcán, a közlekedésben, az iskolában, és úgy általában egymás között. Mindezeket gyermekkorban kell megtanulni valahol, mint a biciklizést, de az etika és viselkedéstan már nincs oktatva, és sokan otthonról sem hozhatják. Igaz, azért önszorgalomból is meg lehetne tanulni, de ahhoz igény is kell.
Kedves Matyi!
Nem kell ahhoz értelmiségi embernek lenni, hogy tudjuk, hogy mi az alapvető illem, ha társaságban vagy étteremben eszünk. Engem is megtanítottak, mit hogyan használjak. Igaz, illem kódexet is olvasgattam, csak úgy véletlenül. Mégis, ha otthon eszem, úgy teszem, ahogy jól esik… talán az életfelfogásomból adódóan… csak azért is.
Ám nyilvánosság előtt legyen ahogy az illem megkívánja, értelmiség ide vagy oda, ők sem makulátlanok, tán ha az illemet betartják akkor sem. nos jól kiveséztem a másoknak talán nem megszokott gondolataimat.
szeretettel-panka
Nagyon aktuális írás, életemben annyi bunkót nem láttam, mint az utóbbi években, és Jegával egyetértve: nem csak az étkezéssel kapcsolatban.
De mi még a Tudni illik, hogy mi illik-en nőttünk fel, – ha már otthon nem neveltek – a mai ifjúság pedig a borzalmasnál borzalmasabb Való Világokon és társain. Ahová direkt megosztó, kirívó, bunkó, gátlástalan embereket válogatnak be. Hiszen kellenek a népnek a cirkuszi játékok…
Csak a kenyérrel van baj…
Hát, igen. Nem a diploma tesz emberré valakit. Attól még lehet bunkó, hogy diplomája van.
Szia matyi!
Jogos kérdések ezek, én azt hiszem, a válasz a kultúra és a nevelés felületességében keresendő.
Az emberek félreértik a liberalizmus jelentését, azt hiszik, a szabadabb élettel együtt el lehet hagyni azokat a több évszázados kulturális szokásokat is, melyek nélkülözhetetlenek az emberhez méltó együttéléshez.
Én nem szeretek csoportosítani "értelmiségi" és "nem értelmiségi" fiatalok között, eléggé felhígultak mára ezek a különbségek, szerintem minden egyes ember intelligenciájához hozzá kell(enne) tartoznia olyan képességeknek, mint pl. hogyan kell rendesen étkezni, öltözködni stb.
Na, nem mintha én mindebben tökéletes volnék!
De ha még csak ez lenne a fő gond! Sajnos ennél sokkal súlyosabb problémák jellemzik az értelmiségi létet (is).
Elgondolkodtató az írásod, és igen határozottan, pontosan és elegánsan fogalmazol.
Üdv.:Tamás
Ifjú titánkáink nem csak az étkezési kultúrában, és a viselkedés kultúrában nem járatosak! Ha elveszed a blackberry-ét, meg a laptopját kiderül, hogy a világon semmiben nem járatosak! Csak annyit tudnak, hogy mások tudását hogyan kell a saját javukra fordítani. Legtöbbjüket az anyagi haszon mellett a hatalommal való – tudatos vagy akár tudattalan – visszaélés motiválja.
A gond ott kezdődik, hogy nem csak a friss értelmiség tud "bunkó" lenni! Vajon mit könnyebb megtanulni, a bunkóságot vagy az etikettet?
Remek írásodhoz gratulálok!
Tünde
Kedves Matyi!
Rég jártam már erre, de most kivételesen nagyon örülök, hogy bekukkantottam, s rá találtam írásodra. Köszönöm Neked, hogy nyilvánosságra hoztad azt, amit, ha az idősebbek mernek kijelenteni, bizony egészen másképp hat. Egyetértek Veled és a korábban hozzád szólókkal, mert valóban hatalmas alapvető műveltségbeli hiányosságokat vélek magam is felfedezni a fiatalok körében. S ha a diplomás ilyen, milyen lehet az, akinek nem volt módjában a kultúra eme szegmensével kapcsolatba lépni. Ezért elsősorban a szülök a hibásak, és sajnos ez a fajta viselkedés jellemzi az egész társadalmat. Felvetődik bennem a kérdés! Milyen fiatalokat nevel majd ez a nemzedék? S akkor is a hiba a pedagógusokban lesz? A szülőnek semmi felelőssége?
Gratulálok a nagyon is aktuális írásodhoz!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves 'matyi'!
Osztom a nézeted, egyetértek Veled.
Tetszik az írás is.
Sajnos, én az ilyen, kimondottan finom neveltetésből kimaradtam, de írásod alapján szeretettel gondolok nagynénédre.
S hogy neveltetés, vagy igény? Mi döntjük el, mi ragadjon ránk a koszon kívül….
Üdvözlettel:
Márta
Sajnos ez ma már az élet minden területén általános. A nevelés mint olyan, kimegy a divatból, sőt, lassan szitokszó lesz. Engem pl. nagyon zavar a hiperszuper market közepén hisztiző, rohangáló kisgyerek is, akit anyuka egyáltalán nem fegyelmez. Vagy vegyük például, a múlt heti Opera látogatásomat. Én: fekete estélyi, bordó stóla, arany cipő és táska, ékszerek. A többség: bermuda + flip-flop papucs vagy farmer és ing kombináció, lányok spagettipántos top és leggings. Siralmas volt. Errefelé halad a világ sajnos.
Poppy
Persze ne essün abba a csapdába, hogy általánosítunk!
Rengeteg fiatal él a mai világban is, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, társaságban hogyan kell helyesen viselkedni, társalogni, vagy étkezni és a műveltségük is szerteágazóbb, mint a laptop, mint a "balckberry" és a "laptop" által közvetített "ismeretek".
Én azt mondom, teljesen ne zúdítsuk a felelősséget, se rájuk, se a szüleikre.
Valójában az egész társadalomnak komoly felelőssége van ebben.
Mert egyre erősebb az a szándék, amely leginkább a médiában nyilvánul meg, hogy az embereket totálisan el kell hülyíteni, meg kell fosztani őket minden igényérzettől, hogy tökéletes fogyasztókká váljanak, és egyáltalán ne gondolkozzanak!
Ezt a jelenséget nem kell magyarázni, elég utánanézni, melyek a legnépszerűbb televízióműsorok, és ezt szembe kell állítani azzal a ténnyel, hogy sok színház, múzeum és könyvtár folyamatos anyagi nehézséggel küszködik, és évről évre egyre kvesebb ember olvas szépirodalmat.
Úgy látszik, hogy ez a nagyon szervezett, aprólékosan és aljasul kidolgozott népbutítás és agyleszívás annyira megtette a hatását, hogy csődöt mondanak a nevelési módszerek, és már senki nem tud védekezni ellenük!
Nem beszélve a millió olcsó közhelyről, hazugságokról, melyeket terjsztenek, és sok ember ezeket készpénznek veszi, nem gondol bele, hogy mindez mennyire ártalmas.
Ahhoz, hogy a jövő generáció képes legyen egészséges, értékes utódokat felnevelni, nem csak kritizálni és bűnbakot keresni kell, hanem minden nemzedéknek össze kell fognia az értékek mellett és az igénytelenség ellen!
Különben csak károgunk, de ettől soha, semmi nem lesz jobb!
Üdv.:Tamás
Nagyon igazad van, Tamás!
A diploma sajnos nem ad feltétlenül kultúrát. Hogyha az illető hazulról nem hozta, valószínűleg bunkó marad, vagy netán sznob lesz. Ez a tapasztalatom diplomásként az értelmiségiekről.
Kedves matyi!
Bocsánat, de nem láttam semmi kivetnivalót a fiatalok viselkedésében. Majd lehet hogy öt évvel idősebben nem ilyenek lesznek.
Nagyon egyszerű miért ilyenek a fiatalok. Az ok az, hogy a szülőket sem érdekli milyen lesz a gyerekük. Még az sem éppen merre jár, és kivel. Miért is érdekelné őket, hogy milyen módon étkezik. Arra időt kellene szánni, ami nincs nekik. Egyszer az egyik osztálytársam rettenetesen felvágott azzal, milyen sokszor mennek külföldre nyaralni, milyen sok pénzük van. Pedig ha a szülei nem viszik szépen otthon marad. Nem a gyerek érdeme ha illemtudó. Felnőtt korban persze igen, ha veszi a fáradságot és megtanulja. Egy megoldás van az ilyen helyzetekre, hogy mindenki találja meg a saját baráti körét , és ne más lelkiismeretként éljen. Aztán majd két évvel később ha elolvasom ezt a jegyzetet, talán totálisan egyet fogok érteni, de most csak az érem egyik oldalának tartom.