Nem vagyok biztos abban, hogy mindazt amivel megvádoltak, valójában én követtem el. Csak ültem a szobámban, őrült gondolataimmal, s próbáltam valami elfogadható cselekvésre bírni elgyötört testem. S akkor történ minden. Mintha valamivel leütöttek volna. Teljes filmszakadás. Szép nagy fejest ugrottam a sötétségbe. Csupán halvány emlékképeim vannak arról a helyről ahová kerültem. Minden elmosódott és szürke volt. Sehol egy szabályos forma vagy alak. Halvány fények gyulladtak a távolban. Nem tudtam, hogy csak káprázik a szemem vagy valóban látom a fényt. Mindenesetre elindultam felé. Lassan,tapogatózva haladtam. Lépteim könnyedek, testem súlytalannak tűnt, mintha nem is járnék, hanem lebegnék. Ez az érzés azóta is hiányzik. Éjszakánként úgy próbálok elaludni, hogy utolsó gondolatom, az álomvilág és az ébrenlét határán, hogy újra azon a helyen legyek. A fény mintha erősödött volna. Már biztosan tudom, hogy ott valami világít.
Sűrű köd borul rám. A talajt nem látom már. Azonban félelem vagy valami bajlós érzés helyett, nyugodtság már-már a boldogság érzése töltötte el szívem. Olyan boldogság, melyet azóta sem és előtte sem éreztem. A köd még sűrűbben telepedik rám. Mostmár látom, hogy a fény forrása egy lobogó tábortűz. Körülötte három alakot látok. Nem tudom, hogy férfiak vagy nők azok, mindenesetre az egyikük meglát engem. Feláll s két lépést tesz felém.
"Már vártunk."- Mondta. Hangjában furcsa nyugodtságot fedeztem fel. Odaléptem hozzá, s Ő átölelt. Kellemes illat ütötte meg az orrom. Mint minden más itt, ezen a helyen, ez is ismeretlen dologként hatott rám. Soha azelőtt (és azóta sem) éreztem ilyet, nem tapintottam ilyen bőrt, ha valóban bőr volt az amit megérintettem, amikor kezet ráztam egy másik alakkal. A harmadik leborult elém, és két kezével valamit átnyújtott nekem.Egy kard volt az. Gyönyörű markolattal. "Ez a tied. Megtisztelsz minket, ha elfogadod." – hangzott el a bal oldalamon elhelyezkedő vékony, magas alak szájából. Azután a csuklyáját levette. A leggyönyörűbb arc tárult elém és a leggyönyörűbb szempár nézett rám lágyan. Éreztem ahogy forróság önti el az egész testem. Nem bírtam levenni róla a tekintetem. S megszólalt a hang, mely azóta is mély, vérző sebként ég bennem.
"Köszönjük, hogy itt vagy. Már nagyon régóta várunk Rád." -mondta lágyan. S észrevettem, hogy a szája nem mozog.
Szerettem volna megkérdezni, hogy kik ők, s miért vártak engem. De nem tudtam megszólalni. Csak bámultam ezt a csodálatost lényt. Látszólag emberek voltak. Férfiak és nők, idősebbek és fiatalok. Mindhármuknak szőke vállra boruló csodálatos haja van. Az arcuk hibátlan. Sehol egy heg vagy pattanás. Nincsenek ráncok vagy kialvatlanságot mutató fekete táskák a szemek alatt.
-Talán testvérek. – gondoltam magamban miközben a szememet nem bírtam levenni a lányról, akit, mint később kiderült Aidrának hívnak. A leggyönyörűbb hang párosul a leggyönyörűbb tekintettel, arccal és névvel.
Megszűnt a külvilág, mely egész addigi életemet irányította. Nem létezett az idő, mely gyerekkorom óta fogva tartott. Talán boldog is voltam, nem tudom, már nem emlékszem arra az érzésre. De más volt, mint a többi, hétköznapi érzés, melyek annyira rutinszerűek lettek már unalmas, szürke napjaim során.
Csak bámultam Őt, miközben elmesélt nekem mindent erről a világról, magukról. Azonban nem tudom felidézni ezt a beszélgetést. Illetve nem beszélgetés voltez, hanem csak beszéd, mivel (akármennyire is szerettem volna) én nem tudtam
megszólalni. Nem emlékszem arra, hogy mit mondott magáról, próbálom, azóta is mindennap próbálom felidézni, de nem megy. Csak egyetlen mondata él bennem.
"Meg kell tenned. Mi már nem vagyunk képesek megvédeni magunkat. Túl gyengék vagyunk már. Szükségünk van egy erős vezérre. – mondta lágy hangján, mely beleivódott emlékezetembe. -Ezért küldtek Téged ide, hogy segíts nekünk."
Mindig is arra vágytam, hogy vezér legyek. Hogy én legyek az "utolsó szó"Nem akartam egy kis nyomorult árnyék lenni, akit mindenki kinevet, kigúnyol. És mégis, akármennyire vágytam az áhított posztra, annál inkább átváltoztam egy féreggé, aki mindig csak követ valakit. De aztán elhangzott ez a mondat. "Szükségünk van egy erős vezérre. Ezért küldtek Téged ide…" Mintha megnyíltak volna a Mennyország aranykapui, s arany harangok csendültek fel a felhők között, angyalok áriája közepette.
"S most indulj"-mondta a lány. Majd újrazuhanni kezdtem. Bele a semmibe.
Mikor kinyítottam szemeimet, az alakok akik körülöttem forogtak, már kezdték visszanyerni eredeti formájukat. Egy idegen ház padlóján fekszem. Kezeimre az egyik alak bilincset kattintott, jó szorosan. Felszisszentem.De az ismeretlen nem törődött a fájdalmammal. Fölém hajolt s a fülembe súgta:
"Megérdemled te rohadék. Remélem halálra ítélnek."
Majd felállt és elment.
Fejemet jobbra billentettem. Ott hevert a kard, melyet átadott nekem Aidra. A penge csupa vér.
Ismét a tehetetlen érzés. Nem tudom felidézni a dolgokat. Hogyan is kerültem oda, mi történt, miért tartóztatnak le. Próbálok kérdéseket feltenni, de torkomat csak üres nyögdécselés hagyja el.
Ezután az események felpörögtek. Mintha minden nap, csupán egy-két órából állna.
"A bíróság bűnösnek találta…" -mondta egy hűvös, rideg hang. Szinte kívülről láttam az arcom.
"Őszintén sajnálom, én mindent megpróbáltam" -egy baloldalamon álló szemüveges, kopaszodó, vékony fickó nézett ál-sajnálkozó pofával, amellyel annyiszor találkoztam már. Felfordul a gyomrom az ilyen emberektől.
De nem figyeltem teljesen erre az idiótára. Sűrű bocsánat kérései elhalltak a fejemben.
Felakarom idézni az elmúlt napokat. Kevés sikerrel. Döbbenet lesz úrrá rajtam. Lelki szemeim előtt látom újra azt a három alakot. Köztük ott áll és mosolyog rám Aidra.
A legyönyörűbb lény akit valaha láttam.
A valóságba a rideg és hűvös hang ránt vissza.
"A vád: Kilenc rendbeli gyilkosság. Egyetlen éjszaka alatt. Minden bizonyíték Önre utal.
Az ítélet: halálbüntetés. Isten irgalmazzon a lelkének…"
Ezután ismét elhomályosult minden. Mintha elájultam volna. Reménykedni kezdtem, hogy talán visszatérek Aidrához és arra homályos, ködös helyre. Vagy talán most végre felébredek ebből az álomból.
8 hozzászólás
Kedves alkotó!
Ezen az írásodon nagyon sok javítanivaló van. Elsősorban, sok helyen rossz a központozás. Másodsorban, néhány mondatodban nem jó a szórend, ezért kusza a jelentése, vagy egyáltalán nem az, amit ki szeretnél fejezni.
Tudom, ez így nagyon általános vélemény, de ha az írás minden hibáját felsorolnám, nem férne el ebben az egy hozzászólásban. Azért legalább egyet kiemelek, hogy értsd, miről írok itt.
"Mindhármuknak szőke vállra boruló csodálatos haja van."
Szőke vállat én még nem láttam. A mondat helyesen:
Mindhármuknak vállra boruló, csodálatos, szőke haja van.
A jelzőket vesszővel kell elválasztani a mondatban, mert felsorolás. Sok helyen pontok vannak ott, ahová vessző kívánkozik, és fordítva.
( Folyt. köv. )
Kedves Szerkesztő!
Én azért jelentkeztem vagyis regisztráltam ide, hogy tanuljak. Így bármikor szívesen fogadok bármilyen kritikát, segítséget vagy bármit, ami segít az íráskészség elsajátításában. Az e-mail címem: gabifilth@citromail.hu
Köszönöm, hogy elolvasta és időt nem sajnálva véleményezi az írásomat!!!
Tisztelettel: Tabu
Kedves Tabu!
Szeretném javasolni, hogy tegeződjünk. Úgy sokkal könnyebb lesz a kommunikáció!
A citromon kívül esetleg van másik email-ed is? Ezek a kisebb levelező rendszerek sokszor nem továbbítják a csatolmányokat rendesen.
Írásod tartalma, és a téma érdekessége késztetett arra, hogy felajánljam a segítségemet. Vannak itt az oldalon nálam jobb tollforgatók is, de megteszem, ami tőlem telik.
Olvasgass az oldalon, nézz körül, ismerkedj mások írásaival, mert itt bizony van kitől tanulni.
Kívánom, hogy legyen sok olvasód!
További jó alkotómunkát!
( Folyt. )
"Kellemes illat ütötte meg az orrom."
Nos, egy illat nem vág orrba senkit. A szag, a bűz, az igen. Ez inkább irodalmi szempontból helytelen mondat.
Kérdésem a következő hozzád. Akarod-e, hogy ízekre szedjem az alkotásodat? Megteszem szívesen, ha komolyan szeretnél foglalkozni az irodalommal, de akkor azt emailban fogom neked elküldeni, mert van rajta munka bőven. Miért teszem meg mégis?
Hogy ne csak negatívumot írjak ide, a történetednek van tartalma, és üzenete, ezért úgy gondolom, érdemes időt szakítani rá. Feltéve, ha te is akarod.
Üdv.: Artúr
Rendben, tegeződjünk! Köszönöm!
gabifilth@freemail.hu a másik címem.
"Férfiak és nők, idősebbek és fiatalok". De hát összesen csak hárman voltak!
Ne váltogasd az igeidőket! Vagy jelen, vagy múlt. Mellesleg az elbeszélő stílus a múlt. Jobban hangzik.
"Mindhármuknak szőke vállra boruló csodálatos haja van" Egyes szám, többes szám, azaz "mindhármuknak szőke, vállra boruló, csodálatos hajuk van" vagy "mindháromnak szőke, vállra boruló, csodálatos haja van" (Ha kiteszed a vesszőt, nem a váll a szőke)
Szóismétlés. Túl sokszor használod a "gyönyörű, csodálatos" szavakat. Ehelyett lehet írni a szabályos arcról, a nagy, tiszta tekintetű szemekről, a finom metszésű szájról, aranyszínű, hullámos hajról, egyenes tartásról, királyi termetről, stb.
Hm, a fickó erőteljesen pszichotikus. A történet Poe novelláira emlékeztet. Nem rossz.
Ami ront a színvonalon: felesleges váltogatása a jelen-, és múltidőnek. Na meg a helyesírási hibák.
Javítás megtörtént. Talán már ma olvasható lesz A hely címen. Köszönet Artúrnak a segítségért.