Észrevétlenül léptek ki az utcára. Az autó halkan duruzsolt, s Mihály ellenállhatatlan vágyat érzett az asszony iránt, így egyik keze már a combján járt, s simogatni kezdte.
-Mindjárt otthon leszünk, várd ki. – Mosolyodott el Piros, hisz az, hogy férje ennyire türelmetlen jólesett számáéra. 19 éves házasok már, de a férfi még most is úgy reagál közelségére, mint fiatal házas korukban. Erezte ő is, úgy szereti férjét, mint hajdanán.
– De utazást ígértél- nézett huncutul párjára, habár kezdte sejteni az uticélt.
-Igen, így is van. Mi is elmegyünk Csodaországba, hogy tudd jártunk már ott egypárszor. — Nézett vissza Mihály, akinek egyre fokozódó vágya már hangjában csengett.
Pirosnak határozottan tetszett az utazás, ahogy lázasan a vágy hevétől fűtve járták be Csodaország hegyeit, fürödtek meg tavában, s szedték a mámor virágait. Hallotta férje heves szívdobbanását, elakadó lélegzetét, ahogy öleli, ahogy vágyának tetőfokára ért. Megértette ebben a pillanatban miért volt Károly olyan kótyagos reggel. Ő is beleszédült az utazásba. Tudta, hogy férje hasonlóan van, mert amint megszólalt kiérezte hangjából.
-Mondtam, hogy jártunk már Csodaországban!
-De még sohasem említetted, hogy ott vagyunk. Mindig jó volt veled, de ez valahogy jobb volt, mint eddig.
-Igen, én is így éreztem. Tudod, hogy még mindig tudsz újat adni nekem, te… szuper feleség! – nyomott egy forró csókot az asszony szájára, aki miután szóhoz jutott halkan megkérdezte.
-Ki találta ki Csodaországot?
-Árpád papa.
-Kereki bácsi? – Lepődött meg Piros.
-Igen. Tudod, hogy én nagyon sok időt töltöttem náluk. Nekem az öreg lett a második apám. Mindig jó volt hozzám, s tényleg fiaként kezelt. Amikor megkérdeztük tőle, mit tegyünk az első éjszakán, amikor fiúból férfivá leszünk, akkor beszélt Csodaországról. Azt mondta, ha azt akarjuk, hogy ne féljen a lány sem, akkor vigyük el Csodaországba, s elmesélte minden egyes részletét annak, ahogy feltudjuk oldani a feszültséget a lányban és magunkban is. Nagy hasznát vettük ennek akkor, mert az első éjszakánk valóban jól sikerült. Úgy alakult, hogy ezen is egyszerre estünk át. Aztán, egyre jobban belejöttünk, s én el is felejtettem, hisz régen volt. Most, hogy Kiér felhozta jutott eszembe megint. Árpád papa sok olyan dologra tanított, amit eddigi életemben hasznosan alkalmaztam. Az, hogy ilyen lettem, talán neki köszönhetem. Ismered anyut. Mindent megadott, de nem tudott tanácsot adni sok férfi dologban. Tudod, hogy apu korán meghalt.
-Igen, 12 éves voltál.
-Amikor szükségem volt tanácsra mindig Árpád papához fordultam.
Talán azért is alakult így Klerrel. Ő több nekem, mint a barátom, azt is mondhatom, olyan, mint a testvérem. Nagyon örülök neki, hogy megismertem akkor, mikor 13 évesen bekerültem az osztályba. Még élesen élt bennem apám emléke, nem igazán akartam barátkozni senkivel. Emlékszem, már az első nap szimpatikus volt nekem, mert ő volt az egyetlen, aki közeledett felém. – Mihály csendben mesélt olyan dolgokról, ami eddig mélyen a lelkébe zárva élt benne, s éppen ezért nem volt téma közöttük. Valahogy ez nem került szóba a 19 év alatt.
Most, hogy Csodaország ismét felszínre tört, előhozott sok olyan fájó emléket, amelyről még az asszonnyal sem beszélt idáig. Piros meg is jegyezte, miközben beletúrt férje hajába.
-Soha nem beszéltél erről nekem. Pedig én azt hittem, mindent tudok rólad. Miért nem mondtad?
-Nem tudom, talán annak idején annyira elástam, hogy nem jött elő.
Igazából nem szívesen hozakodtam elő vele, mert fájt. Tudod, nagyon szerettem apámat, és azt, ahol születtem, s amikor eljöttünk valami megszakadt bennem. Valahogy minden ott maradt. Ami abban az időben történt el akartam felejteni. Kiér tanított rá, hogy a múlt az volt. Ezt mondta Kitinek is, emlékszel reggel erről beszélt. Nekem is így adott erőt ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni mindazt, amit 12 évesen átéltem. Nem beszéltem soha apu halálának körülményeiről sem, mert sokáig tartott, míg feldolgoztam. Magam sem tudom miért nem beszéltem neked erről, de talán, mert soha nem kérdezted, s én ennek titokban örültem. Nem tudom, hogyan reagáltam volna. Mindig jó voltál hozzám, nem is igazán értem miért nem mondtam előbb. Nem tudom. Azért ne haragudj rám. – Simogatta meg az asszony arcát, lágy csókot nyomott szájára. – Pedig szeretlek, ugye elhiszed?
-Igen, hisz érzem, hogy még mindig szeretsz. Ha akarod, úgyis elmondod, de ez a legnagyobb hibád. Te jó ember vagy, s én örülök, hogy veled élek. Szeretlek téged, tudod.
-Igen tapasztaltam, mindig mellettem álltái, jó feleségem voltál. Remélem, még sokáig velem maradsz, még ha nem is beszéltem erről veled.
-Úgy terveztem! – Nevetett Piros, s szájon csókolta férjét, aki viszonozta a csókot, s határozottan érezte azt asszony iránti mérhetetlen szerelmét, ami nem csillapodott a 19 év alatt. Határozottan tudta meg találta az igazit, a tökéletest.
VÉGE
–
3 hozzászólás
Szia!
Ez a csodaország dolog, hogy így világosítsuk fel a fiatalokat, ez nagyon tetszett.
Üdv.
Szia!
Köszönöm, hogy végigolvastad a regényemet, és a sok építőkritikát. Megfogadom, s alkalmazni fogom. Ha általánosságban összefoglalva leírnád, a véleményed, azt megkösszönném. Előre is köszi.
Üdv.,
Szia!
Még egyszer elolvastam a csodaországot, amit most le fogok írni róla, az csupán az én véleményem, ne feledd, elsősorban olvasó vagyok, másod sorban is csak amatőr író.
Először, ami szerintem jó benne, és az írásod erőssége:
Az alap téma, és a történet kezdete kitűnő. Aktuális az, amiről szól. A leírásaid szépek és jól fogalmazottak. A cselekmények gördülékenyek, magával ragadóak és jók a helyszínváltások.
A szereplők élethűek és jellemük összekeverhetetlen. Egyéni ötletekkel tarkított, például, dalszövegek, a reggel beköszönte a hálószobába, a csodaország megfogalmazása…stb.
Amin szerintem változtatni kellene:
A szerelmes párbeszédeknél gyakran túlzott az egymás megerősítése, például ehhez hasonló:
-Szeretlek kedvesem, hisz tudod.
-Igen tudom, és én is szeretlek téged, de ezt te is érezheted.
-Érzem, és örülök is, hogy megtaláltalak.
Persze nem szó szerint írtál így, de sok helyen több sorban írtad le az egymás iránti érzéseket, amit megértek, mert nagyon kellemes dolog. Viszont az olvasók többsége csalódott már legalább egyszer, és csak szeretne magáénak tudni egy ilyen varázslatos kapcsolatot. A többszörös szerelmes mondatokat túlzásnak fogja érezni, és csöpögősnek. Az előbbi párbeszéd az én változatomban így lenne:
-Szeretlek, kedvesem, hiszen…
-Tudom! –tette a nő a férfi ajkára mutató ujját. Egymás szemébe nézve, mindketten tisztában voltak a másik érzéseivel.
Körülbelül ennyit szerettem volna mondani neked a történetedhez. Még egyszer kihangsúlyozom, ez csak az én szempontom szerint van értékelve, és nem is biztos, hogy találkozik a közízléssel. Köszönöm, hogy olvashattalak, és élmény volt a szereplőkkel együtt átélni ezt a sztorit.
Üdvözlettel!