Amióta ismerem őket nyugdíjasok. Tamás bácsi már elmúlt 80 éves, de Mari néni kortalan. Ilyennek ismertem meg, hófehér hajjal, kissé hajlott háttal, nehézkes járással, de az arca sima, fiatalos. Nem tudom hány éves lehet, amióta ismerem nem változott, nem öregedett.
Pedig hát nem nagyon kényezteti őket az élet. A rendszerváltáskor nyugdíjazták őket. Egyszerűen nem volt rájuk szükség. Jöttek a fiatalok, az idősebb generáció szakértelmére nem volt szükségük. Hitték, hogy mindent tudnak. Hogy ez ma is mennyire érezhető, arról jobb nem beszélni.
Egyik napról a másikra lettek munkanélküliek, s nyugdíjazták őket. Akkor még nem voltak idősek, nem is érezték magukat annak, még szívesen dolgoztak volna, de hát nem kellettek. Egyszerre feleslegessé váltak. Még jó, hogy volt egy kis kertjük, szőlőjük. Tamás bácsi ott talált menedéket. Mari néninek viszont ott volt az első unoka. Legalább hasznosnak érezte magát, nem kellett bölcsődébe vinni a gyereket, hiszen jobb helyen volt Mari néninél.
Azóta már az unokák is felnőttek. Egyetlen fiuk távol él tőlük, talán a negyedik házasságban.
Az első két házasságából született négy gyermeket is eltiltották a nagyszülőktől. Most a fiuk is az új feleség egyetlen gyerekét neveli, a sajátjai után meg fizeti a tartásdíjat. Pénze nem igen maradhat, még arra sem, hogy a szüleit meglátogassa. A fiukat is ritkán látják, az unokákat egyáltalán nem, csak ők maradtak egymásnak ketten. Meg a kis nyugdíjuk, amiből egyre kevésbé tudnak megélni.
Tamás bácsi még kijár a kertbe olykor, de a munka már nehezére esik, nem igen tudja rendben tartani a kertet. Csak leszedi a gyümölcsöt, ami éppen megterem, Mari néni befőzi, meg lekvárt főz, hogy legyen egy kis nyáríze a télnek. Szerényen tengetik az életüket.
Nem panaszkodnak, nem is nagyon beszélnek senkivel. Csak ők vannak egymásnak békességben, nyugalomban. Csak a ki nem mondott gondok őrlik fel őket. Nap mint nap fénytelenebb, kétségbeesettebb a tekintetük. Nap mint nap aszalódnak, s hátuk görnyed a terhek súlya alatt.
Együtt szoktak menni vásárolni is. Bár Mari néni, csak a közeli boltokba merészkedik, ha távolabbra kell menni, akkor Tamás bácsi egyedül megy. Oda sem mennek túl gyakran, talán csak hetente egyszer, úgyhogy ez ünnepnapnak számít. Mari néni reggel megfőzi a teát, csak egy filtert használ kettejüknek, spórolni kell. Addig Tamás bácsi leszel két szelet kenyeret, majd Mari néni megkeni lekvárral, esetleg ha van, margarinnal… leülnek, jóízűen megreggeliznek. Azután elmosogatja azt a kis reggeli edényt, majd készülnek a boltba. Mari néni gondosan összeírta mire lehet szükségük egész héten, ő fogja a cetlit, Tamás bácsi a szatyrot, persze, egy szatyorban bőven elfér, válaszol Tamás bácsi kérdésére. Elindulnak. Gyönyörű kora tavaszi nap van, langyos szellő fújdogál, a fény körülöleli őket. Mari néninek féktelen jókedve támad, talán a melengető napsugarak teszik, vagy a bolondos szellő, ami megcsiklandozza Mari néni arcát, nyakát.
– Te papa, sétáljunk el a közeli parkba, olyan jó idő van.
– Nincs az olyan közel mama, s tudod, nem bírják a lábaid. – mondja Tamás bácsi aggódva.
– De most jól vagyok, most bírom. Ez a szép idő csodát tett velem! – erősködik Mari néni.
– Csak úgy érzed mama, aztán meg hosszú lesz az út… de ha nagyon akarod én nem bánom.
Nekivágtak. A parkban még csupaszak voltak a fák a bokrok, de a madarak már vígan csiripeltek.
Mari néni úgy érezte magát, mint egy kerge őzgida.
– Te papa, fussunk egyet, olyan remekül érzem magam… legyünk még egyszer fiatalok!
– Csak lassan, lassan, futásról szó sem lehet, ugyan ne komolytalankodj.
Mari nénit nem lehetett féken tartani. Vidáman kacagott, dúdolt a madarakkal, azt mondta ő máris fiatalnak érzi magát. Elengedte Tamás bácsi kezét, s egyszerre csak dúdolva, tánclépésben le előzte párját.
– Ne, ne csináld, ne viháncolj, azután fájni fog a lábad… hallod? – Mari néni mintha megtáltosodott volna, kacagott, s keringőzött tovább.
– Látod papa, mondtam, hogy megfiatalodunk! – mire kimondta, megbotlott és teljes hosszában elvágódott az aszfalton.
Tamás bácsi futott hozzá ahogy csak bírt.
– Mama, mama, jól vagy?
– Nem tudom, nagyon fáj… – nyögött Mari néni – fiatal voltam papa, még egyszer újra!
Járókelők futottak oda, érdeklődtek szükségük van-e segítségre. Valaki hívta a mentőket.
Mari néni mozdulni sem tudott, Tamás bácsi a könnyeit törölgette a szeme sarkából.
Bevitték a kórházba. Combnyaktörést és bokatörést állapítottak meg az orvosok.
Meg kell műteni, mondták. Azután mégsem tették, látták, hogy reménytelen, csak nem merték megmondani, mert Tamás bácsi ott kuporgott éjjel nappal Mari néni ágya mellett, fogta a kezét.
Harmadnap reggel nem ébredt fel. Békés, fiatalos mosoly ült az arcán.
Tamás bácsi teljesen összetörten, magába roskadva üldögélt megszokott foteljében. Ott volt már a fia is mellette, meg néhány unoka a nagyobbak közül… de Tamás bácsinak idegenek voltak. Tele volt idegennel a lakás. Mindenki a kedvébe akart járni, csak az az egyetlenegy nem volt sehol, akire szüksége lett volna, akivel osztozott a mindennapokon, akivel megosztotta egész életét. Akkor senki sem törődött velük, hogyan élnek, nincs-e szükségük valamire? Megvoltak. Szerényen, de megvoltak valahogy. Most meg már végképp nincs szüksége semmire, ha már a mama nincs mellette… elhagyta örökre… legjobb lenne neki magának is utána mennie. Most már minek éljen?
Az unokák már haza utaztak, és a fia is készülődött, dolgoznia kell. Mondta apjának, hogy hajnalban ő is haza utazik, de majd gyakran hívja telefonom, meg a papa is hívhatja bármikor, ha valami gondja van. Az öreg csak bólogatott. Aztán este, amikor lefekvéshez készülődtek, Tamás bácsi hirtelen összeesett. Fia azonnal hívta a mentőket. A mentőorvos nem tétovázott, elkezdte az újjáélesztést, de már nem tudott segíteni rajta.
Szívinfarktus volt, mondta az orvos.
A fia értetlenül nézte apja halott arcát… még szólongatta. Valami halvány mosoly és béke ült az
öreg arcán.
Csak ennyit akartam elmesélni. Hogy voltak ilyen emberek, rendesek, szorgalmasak, tisztességesek, hűségesek… de a föld fordult egyet, s az ilyeneket egymás után dobta le a hátáról. Nagyon sokan, sok Mari néni, Tamás bácsi esett, és esik áldozatául a rendszerváltásoknak. S így vész el mindörökre a tisztesség, a becsület, a szeretet, az emberség… velük együtt.
40 hozzászólás
Láttad az Aranytó c. filmet?
Engem konkrétan arra emlékeztet ez az írásod.
Ha láttad, akkor érted, hogy miért.
ha nem láttad, akkor ajánlom, hogy nézd meg, tetszeni fog.
Szép ez az írás.
Megható.
Nem láttam a filmet, de most már kíváncsivá tettél.
Kösz az értékelést.
Szeretettel
Ida
Kedves Andrea!
Nem láttam a filmet, de most kíváncsivá tettél.
Köszönöm az értékelést.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Amikor el kezdtem olvasni a novellát, az jutott eszembe, hogy de sok Tamás bácsi és Mari néni él körülöttünk. Aztán a végén (már meg sem lepődtem), hogy Te is megteszed.
Megható történetet olvastam, szép szavakba becsomagolva.
Gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Melankólia szele csapott meg mostanában ezért adok ötöst, de ha jól meggondolom másként is így értékelném!! gratulálok ! István
Köszönöm kedves szavaid Millali, és értékelésed.
Szeretettel
Ida
Köszönöm neked István, és a melankóliának..-))
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Igazán megható történet, ami elmeséltél. Elgondolkodtatásra késztet. Köszönöm. Remélem, sokan elolvassák.
Üdv.: Phoenix
Kedves Phoenix!
Én köszönöm, hogy elolvastad és értékelted!
Üdvözlettel
Ida
Szép történetet írtáL kedves Ida. A mindennapok példája itt van előttünk, ezer verzióban.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, kedves Marietta. Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel
Ida
Ó, ez nagyon szívszorító… Néhányszor elakadt még a lélegzetem is, miközben olvastam. Kéz a kézben megöregedni, jóban-rosszban együtt lenni… talán nincs is ennél szebb dolog a világon. Tetszett!
Igazad van, kedves Tibor, nagyon szép jóban-rosszban, kéz a kézben együtt megöregedni.
Jó volt őket látni, mindig gyöngéd szeretettel tudtak egymásra nézni. Talán keveseknek jut ilyen szép időskor.
Örülök, hogy Téged is meghatott a történet. Köszönöm, hogy tetszett az írásom.
Üdv. Ida
Bocsánat, de nekem nem elég életszerű. Művi, csinált az a helyzet, amikor egy 80 év körüli, „kissé hajlott háttal, nehézkes járással” megrajzolt figura, egyszer csak táncra perdül és szaladgálni kezd a parkban. Nekem rokonszenvesebb lenne, ha a baleset egy életközelibb szituációba lenne ágyazva.
Tévedésnek tartom a gazdasági helyzet romlását a rendszerváltással összehozni. Ha egyá beszélhetünk ilyesmiről, akkor az sokkal inkább a kétpólusú világ megszűnésének, a „nagytestvérünk” térdre hullásának, fizetésképtelenségének, s korábban szinte kielégíthetetlen mennyiségű megrendelései elmaradásának a következménye.
Az egy filterből két teát, hatásos, epizód, csak hát mit gondoljak a hitelességéről, ha a kukát felnyitva, kenyeret, s az esztelen pazarlás egyéb árulkodó jeleit találom.
A két haláleset (néhány órán belül) is a túldramatizáltság érzését kelti bennem.
A „Kézen fogva” pedig egy szó.
Általam vélt gyengéi (?) ellenére, tetszik a munkád. a
Kedves Antonius!
Az első észrevételedre, hogy "művi", azt válaszolnám, hogy valóban. Az igazi történetet ugyanis nem tudom, ilyen helyzetben az ember nem kérdez, mert nincs kit, és talán nem is lenne ildomos. Ismerve az idős házaspárt, elképzelhetőnek tartom, hogy a néniből a tavasz kibújtatta eredeti tulajdonságát, amilyen egész életében volt. Fiatalos, vidám, szárnyaló, ami benne lakozott idős korában is. A bácsi viszont féltő, aggódó öregúr. Valóban a baleset csinált… viszont hihető, annak, aki ismerte őket. Bocs, ha mégsem tudtam hitelesen átadni.
A második észrevételed valóban jogos. Egyetlen szóval próbáltam megoldani, nyilván nem volt szerencsés.
Az egy filterből két teát, mitől lenne hiteltelen? A kenyér a kukában, s az esztelen pazarlás, nem ezektől a már-már nyomorgó kis nyugdíjasoktól származik. Ez talán hihető…
folyt.
folyt.
A két haláleset néhány órán belül? Nos, a fiú egy hétig volt az apja mellett, sehol sem írtam, hogy néhány órán belül zajlott le az egész. Viszont számomra ez is hihető, mert nem ez az első eset amivel találkoztam.
Nos, a "kézen fogva"! Magam is meg voltam győződve, hogy egybeírandó. Csakhogy a helyesírás ellenőrző aláhúzta. Kénytelen voltam utána nézni, és valóban: kézen fog, kézen fogva egy életen át… Külön írandó.
Köszönöm az észrevételeidet, igyekszem tanulni belőlük.
Azt is köszönöm, hogy ennek ellenére tetszett a munkám.
Üdvözlettel
Ida
Nekem az utolsó bekezdés nélkül is kerek a történet, szépen leírtad, valahogy érezhető volt a végkimenetel.
Delory
Köszönöm kedves Delory. Örülök, hogy tetszett.
Üdv. Ida
Mostanában egyre-másra jelennek itt meg az egyre rosszabbodó életkörülményeinkre utaló, egy kaptafára készülő, könnyeket fakasztani óhajtó, hatásvadászó írások. Ez is egyike ezeknek. Ne vedd rossz néven kedves Ida, de akkor már inkább egy csenevész fa a szirten. Vannak szép dolgok is, vidám dolgok is az életben. Vegyük már végre észre ezeket is!
K.
Kedves Kate!
Írásaimmal kapcsolatban, az az általános panasz, hogy happy end a vége. Hát ez nem az, nagyon nem. Magam is jobban szeretem ha jól végződnek a dolgok, mert ha már az életben nem, akkor legalább az irodalomban…
Ez a történet kikívánkozott belőlem. Ismertem az idős házaspárt, csak kiírtam, kisírtam magamból. Csak ennyi történt, más szándékom nem volt vele.
Köszönöm, hogy elolvastad és természetesen figyelembe veszem a véleményed.
Szeretettel
Ida
Amióta ismerem őket HIÁNYZÓ VESSZŐ nyugdíjasok.
Nem tudom HIÁNYZÓ VESSZŐ hány éves lehet, amióta ismerem HIÁNYZÓ VESSZŐ nem változott, nem öregedett.
Csak az első bekezdésben ennyi a helyesírási hiba.
A továbbiakban található stilisztikai vétségeket (szóismétlések, oda nem illő kifejezések) nem is számolom.
A kedves két öreg, ha csakugyan léteztek, több írói gondosságot érdemelne. Minden rokonszenvem az övék, de számomra csak egy sablonos propagandaírás ez a "Kézen fogva" című Kőműves-munka, a legrosszabb bulvárszínvonalon, a Rákosi-Kádár-diktatúra iránti nosztalgia keltése céljából. Az 1945 és 1990 között megnyomorítottakról, elhurcoltakról, kitelepítettekről miért nem ír? És a konkrét főszereplőknél maradva: arról miért nem ír, hogy miért esett szét a családjuk, hogyan váltak idegenné egymás számára a nemzedékek?
Vagy úgy gondolja, hogy ezért is Antall József és rendszerváltoztató társai a felelősek?
Az első vesszőhiány jogos. A másik két helyen felesleges lenne a vessző.
Kár, hogy az oda nem illő kifejezéseket nem sorolod fel. Hiszen, szóból ért az ember.
A folytatásban leírod a véleményed. Jogod van hozzá. Neked nem tetszett. Elfogadom.
Viszont voltak olyanok, akiknek tetszett. Jól is néznénk ki, ha mindannyiunknak egyforma ízlése lenne. Emberek vagyunk, sokféle véleménnyel, ez így normális.
A kérdésedre, hogy miért nem írtam… Egy kedves, ismerős idős házaspárról írtam, nem történelemről, nem politikáról. A rendszerváltáskor maradtak munka nélkül, sokad magukkal. Ezt, mint tényt írtam le (nem felelősöket keresve).
Hogy miért esett szét a családjuk? Benne van a történetben, igaz, nem szájbarágósan, viszont, aki figyelmesen olvassa, megtalálhatja.
Köszönöm az észrevételeket és az olvasást. Üdv. Ida
Bánom is én, kövezzenek meg, nekem tetszik! "Egyfalásra" elolvastam, és eszembe nem jutott csupán politikai tartalmat keresni mögötte, ámbár kitetszik a mai helyzetből, hogy semmi sem véletlen. Nem ez a lényeg csupán, de az, mennyire össze kell húzni magát az embernek, ha talpon akar maradni. Nem egy, de sok embert ismerek, akik dolgoznak, eszük ágában sincs pazarolni, mégis kemény körülményeknek kell megfelelniük.
Jó kis írás minden aprócska biccenése ellenére. … és bizony léteznek események, megdöbbentőek, amikor a párja után megy a másik, és drasztikusan rövid idő alatt.
Nem baj Ida, rá se ránts, semmi nem számít, csak az, hogy úgy írj, ahogy érzed. Mire az első könyved megjelenik, olyat alkotsz, hogy tátva marad mindenki szája!
Szeretettel: Val'
Bizonyára, senki sem fog megkövezni, kedves Val'. Aranyos vagy, fantasztikusan tudsz vigasztalni. Azért nem kell aggódni, nem voltam ám elkenődve. Emberek vagyunk, mindenkinek más az ízlése, egyiknek ez tetszik, a másiknak az, ez normális dolog. Egyébként még mindig többen vannak a "tetszett" táborba.
Örülök, hogy Neked is tetszett. Magam is úgy érzem, szívből kell írni, nem is tudnék másként.
Látod, belőlem hiányzik a Te fantasztikus humorod, Te úgy tudsz nagyszerűen írni, mindenki a maga módján, s így van ez jól.
Viszont, lehet, hogy az én szám maradna a leginkább tátva, ha megjelenne a könyvem. :))) Köszönöm, hogy itt jártál és hoztál magaddal egy kis jókedvet.
Szeretettel: Ida
Kedves Ida! A rendszerváltás után beszűkülő munkaerőpiac, a több mint egymillió elvesztett munkahely miatt a korai nyugdíjazás a munkanélküliség levezetésének eszköze volt. Ezt szolgálta a korengedményes nyugdíj, az előnyugdíj, a korkedvezményes nyugdíj, az előre hozott öregségi nyugdíj, a rengeteg III. csoportos rokkantsági nyugdíj megállapítása. Aztán az akkoriban hatalmas infláció miatt ezek az emberek a szegények táborába kerültek, mert a megállapított nyugdíjuk elértéktelenedett. Ezek olyan tények, amiknek bárki utána nézhet a statisztikai adatokban, de egy szépirodalmi novella kereteit szétfeszítené ennek a részletezése. Miért kellene eltagadni a "Mari néniket", és a "Tamás bácsikat"? Elég fura a számomra, egy alkotótól számonkérni, hogy miért erről ír, és nem másról! Számomra a történeted a hűségről, a szeretetről szól, és arról, hogy mindig kell az életben új célokat találni, mert ha elfogynak a célok, elfogy az élet is.
Kedves Judit!
Köszönöm értő és érző hozzászólásod.
Nincs nekem semmi bajom a jó szándékú, építőjellegű kritikával, sőt igényelem is. Viszont a támadó, olykor bárdolatlan kritika, magát a kritika íróját minősíti. Úgyhogy, velük sincs semmi bajom, legfeljebb egy kis időre elszomorít, hogy hát miért vagyunk ilyenek, mi emberek, hogy bántsuk egymást? Tudomásul veszem, hogy ilyenek is vagyunk. :))
Köszönöm, hogy újra itt láthatlak.
Ida
Kedves Ida,
Gyönyörű a történet maga, azért mindenképpen érdemes volt elolvasni!
Ha van értelme annak, amit mondok: engem a jelen idő és múlt idő kavarása nem tetszett. Vagy jelen, vagy múlt, de nem együtt a kettő, legalábbis nem így… De ez részletkérdés ahhoz képest, amit a mű tartalomban nyújt.
Végül csak annyit tennék hozzá, hogy a régi generációval NEM hal ki a tisztesség, becsület, emberség… nem gondolhatod ezt… ha így lenne, nem lenne érdemes élnünk. A világ alapvetően JÓ… ha teszünk érte. Akár mi, fiatalabbak is.
Köszönöm az élményt!
Kriszti
Kedves Ida, és Kedves Hozzászólók! Nagyon érdekes és – bizonyos értelemben tipikus – ez a novella, és a novella kapcsán született hozzászólások is azok. A novella története, Tamás bácsi és Mari néni élete és halála, melynek komor háttere a rendszerváltás kora, – az olvasó érzelmeihez szól elsősorban. Rengeteg hibával, és hiányossággal valósul meg, mint arra rúdaki, Kate Chrysso, antonius rávilágít. Pedig a téma tényleg jó! (Minden téma jó, ami jól van megírva) Az író meglátását dicséri a jó téma-választás! De ne felejtsük el, a legegyszerűbb témából is lehet remekművet írni, és fordítva, a legizgalmasabb, legjobb témát is el lehet rontani.) Én, a magam részéről úgy látom, h a kedves öreg házaspár nyomorúságos életét, és halálát hiba bármiféle társadalmi változással közvetlen összefüggésbe hozni. Írói hiba. Nagyobb hiba, mint egy-egy vessző hiánya, még annál is nagyobb hiba, h a mondatok itt-ott bizony sántikálnak. Sántikálnak, sántikálnak, – végül is ez egy amatőr oldal.
Sztem a „rendszerváltás” szót, vagy ehhez hasonlókat, ki se szabad ejtenünk (mármint a történet írójának) a szánkon! Legfeljebb az évszámot, h mikor játszódik a történet! Az évszámból a hozzáértő olvasó tudni fogja, mikor, milyen körülmények között élt T. –bácsi és M.-néni, s majd ő eldönti, milyen értékítéletet hoz a korról, illetve, mennyire hozza összefüggésbe (nyomorúságos) életüket, és tragikus halálukat a korral, – vagy mennyire nem hozza!!! Ha az író nem eszerint jár el, a mű szájbarágós lesz!!! Ami erősen elgondolkodtató az, az, hogy a hozzáértő, megalapozott kritikák mellett dicshimnuszokat zengő hozzászólások is találhatók a vélemények között. Ennyire másképp látjuk a dolgokat Kate Chrysso, antonius, rúdaki, én és a többi hozzászóló? Vagy valami más dolog van a háttérben
Kedves Ida! Ne gondold, h itt bármelyik kritizálód „bárdolatlan” lenne, és azért írna ellenvéleményt a sok dicsérő vélemény ellenében, mert bántani kívánna. Gondold át, ki akar jót, s ki akar rosszat? Nem biztos h a dicshimnuszt zengők tesznek igazán jót írói fejlődésed szempontjából. Az itt hozzászóló, kritikus hangvételt megütő írótársak – ismerem őket írásaikból, hozzászólásaikból, – a jobbítás szándékával szóltak hozzá. És hozzáértésüket illetően sincsenek kétségeim! Szeretettel üdvözöllek Téged, és minden hozzászólót
Kedves Ida!
Többen megjegyezték, hogy helyesírási hibáktól hemzseg. Túlzás. Azt hiszem, én vagyok ilyen tekintetben, aki nagyon figyelek rá, de nem találtam olyan hibákat, amit érdemes lenne kritizálni. Jelen idő – múlt időnél én is találtam olyat, amit nem úgy írtam volna le. Azonban kiemeltem az anyagból, átfuttattam a nyelvhelyességi ellenőrzésen, s nem jelölt hibát. Tehát az illető gondosan járt el, átnézette anyagát, mielőtt föltette volna.
Egy-két egybeírás vagy különírás valóban előfordul benne, azonban sok jól író van itt az oldalon, s még azoknál is előfordul néha véletlenül vagy nem hasonló pontatlanság. Azonban
Kiemeltem ilyen részt az anyagban, s én is leellenőriztettem, de a nyelvhelyességi ellenőrzés nem húzta alá!
Jelen- és múlt idő. Ha valaki jól alkalmazza, nem hiba. Nagy és neves íróknál is előfordult már, s színesíti az írást, s ha mindig ugyanazon időben íródik, monotonná válhat a történet.
Jó idő, futás a parkban – keringőzni – én is kicsit túlzásnak tartottam, de abban a környezetben, ahol ez íródik, mégis előfordulhatott. A jó kedély, a humor pedig ugyanúgy természetes lehet időskorban, mint fiataloknál.
Egyébként, mint a hozzászólásokból és az arra adott válaszokból is kitűnik, az író valós, és nem kitalált történetet tárt elénk. Márpedig a novella szép és jó stílusban készült, ami mindenképpen elismerésre méltó.
Befejező részt többen, szerintem – nem helyesen kifogásolták. Ha az illető nem úgy látja, mint az alkotó, írjon hasonló művet – a saját elképzelései, saját ízlése szerint. De ez az alkotó anyaga! Jogában áll a saját ízlése-elgondolásának megfelelően írni!
Az alkotó részéről nem hiba, mert ha az lenne, ahogyan ismerem a szigorú szerkesztők szokásait, biztosan törölték volna, s akkor nem volna min vitatkozni.
Mindenképpen jó stílussal megírt novella, jó íráskészségről tanúskodik.
Szeretettel: Kata
Kedves Kriszti!
Örülök, hogy tetszett a történet. Ami az igeidőket illeti, hát az valóban nem az erősségem. Igyekszem nagyon odafigyelni, de ha elragad a hév, az írás heve, olyankor belefeledkezem, nem veszem észre, sőt visszaolvasva is hajlamos vagyok átsiklani rajta. A jövőben is azon leszek, hogy kiküszöböljem ezt a hibámat. Kösz a figyelmeztetést!
A második észrevételedre, azt tudom mondani: Nem, valóban nem gondolom komolyan.
A novellaírás közben, elsirattam ezt az idős párt, s akkor helyénvalónak találtam, méltónak az ő emlékükre. Egy költői gondolat volt, értük!
Köszönöm, hogy olvastad, és értékelted a munkám.
Szeretettel
Ida
Kedves Bödön!
Azt hiszem, ezen a portálon mindannyian amatőr írók vagyunk. legfeljebb egyik több tapasztalattal rendelkezik, míg a másik kevesebbel, vagy van olyan aki több tehetséggel van megáldva, míg a másik kevesebbel. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk egymástól, meghallgassuk egymás jóindulatú, segítő szándékú bírálatát, kritikáját. Aztán, vagy egyet értünk vele, vagy nem. Ezt már ki-ki maga dönti el.
Kate Chrysso és antonius bírálatával nincs is semmi bajom, azt hiszem kulturáltan válaszoltam is hozzászólásukra, megköszönve azt. Aki azonban személyemet is (nem csak az írásomat) durván megtámadva reagál, azt enyhén szólva modortalanságnak tartom, s bár, jelen esetben arra is kulturáltan és megköszönve válaszoltam, de itt és most kijelentem, hogy a jövőben nem teszem. folyt.
folyt.
Szóval: A DURVA, SÉRTŐ, TÁMADÓ JELLEGŰ HOZZÁSZÓLÁSOKAT A JÖVŐBEN FIGYELMEN KÍVÜL HAGYOM!!!
Abban viszont, nem értek egyet Veled, hogy a "rendszerváltás" szót, vagy tényét, nem szabad kiejteni a szánkon?, billentyűzetünkön? Most készülök egy önéletrajzi munkámat feltölteni, amiben leírom, hogy édesapám az orosz fronton harcolt, vagy említést kell tennem a délszláv háborúról… Szerinted, ezeket sem szabad kiejtenem? Vagy talán meg sem születhettem, mert a rendszerváltás előtt születtem? Ez badarság! Mindenesetre egyeztetni fogok a szerkesztővel, az utólagos támadások elkerülése végett.
A másik, amiben nem értek egyet Veled, sőt úgy érzem, meg kell védenem olvasóimat, akiknek nem egyezik véleménye a Tiéddel… folyt.
Kedves Ida! Félreértettél! Én nem az oldal szabályzatára gondoltam! Amikor azt írtam: "nem szabad" : Szabad, csak nem célszerű. kifejtettem, miért nem. A korra vonatkozóan lehet és szabad is észrevételeket tenni. De egy írás akkor igazán jó, ha olyasmik nem szerepelnek benne, h pl. "a pártállami időkben" , vagy " Kádár-érában" , vagy "a rendszerváltás után". Ezeket a korszakokat nem megnevezni kell, hanem ábrázolni!!! Ill. pl. rövidebb írásművekben érzékeltetni! Óriási különbség!!! Más: neked nem kell megvédened azokat az írótársakat, akiket név nélkül említettem, egyrészt azért nem, mert nem bántottam (meg) őket semmivel (csak hangot adtam értetlenségemnek), – másrészt pedig, bárki válaszolhat itt, és, ha akar majd reflektál rá. Szeretettel üdvözöllek. én
folyt.
Emberek vagyunk, más-más ízléssel, véleménnyel. Jól is néznénk ki, ha mindannyiunknak azonos lenne a véleménye, viszont e miatt nem kövezzük meg egymást. Ehhez nincs jogod, hogy bíráld azokat, akiknek a Tiédtől eltérő ízlése van, és véleményüknek, esetleg tetszésüknek adtak hangot. Én tudomásul veszem, elfogadom, hogy Neked nem tetszik, a munkám, de engedtessék meg, hogy mindenki szabadon megfogalmazhassa saját véleményét.
Köszönöm, hogy meghallgattál, és az észrevételeidet is köszönöm!
Üdvözlettel
Ida
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy ennyit fáradoztál az ellenőrzéssel, hogy végül engem igazolj, talán, mégsem hibáztam sokat. Biztos vagyok benne, hogy jobban is meg lehetett volna írni, de túl sok gyakorlatom még nincs, viszont igyekezetem és lelkesedésem, annál inkább.
A parkban keringőzésről azt írod, magad is túlzásnak tartod… Talán igazad lehet. Az igazi történetet ugyanis nem ismerem, ilyen helyzetben az ember nem kérdez, mert nincs kit, és talán nem is lenne ildomos. Viszont, ismerve az idős házaspárt, elképzelhetőnek tartom, hogy a néniből a tavasz kibújtatta eredeti tulajdonságát, amilyen egész életében volt. Fiatalos, vidám, szárnyaló, ami benne lakozott idős korában is. A bácsi viszont féltő, aggódó öregúr. Valóban a baleset csinált… viszont hihető, annak, aki ismerte őket. Bocs, ha mégsem tudtam hitelesen átadni. Mindenesetre köszönöm kedvességed, és értő hozzászólásod. Ida
Kedves Ida!
Nekem nagyon teszik ez a mű.Remélem sok embernek megadatik az ilyen szerelem és együtt élés.
Szeretettel:Eszter
Üdvözöllek kedves Eszter!
Attól tartok, nem sokaknak adatik meg, hogy együtt megéljék a szép és bölcs idős kort.
Az a gyakoribb, hogy egyikük korábban eltávozik, míg a másik, akár évtizedekkel is túlélheti párját. Azonban ilyen is akad, kéz a kézben az utolsó leheletig. És ez valóban gyönyörű!
Örülök, hogy tetszett az írásom és köszönöm az értékelést.
Szeretettel
Ida