Viktória arra ébredt, hogy babája nagyokat rugdos.” kár, hogy Krisz nincs itthon” – gondolta. Feküdt az ágyon, figyelte babáját 7. hónapjában járt, s tökéletesen boldog volt. Kristóf betartotta ígéretét. Mindig a kedvében járt, kényeztette. A terhessége elején színházba, moziba, táncolni jártak, sokat kirándultak. Voltak Visegrádon, és Esztergomban is. A nyári hónapokban még a Balatonnál is töltöttek két csodás hetet. Mindig mindent közösen beszéltek meg, Kristóf partnerként kezelte. Adott véleményére. Apás szülést terveztek, s így mindig mindent úgy alakítottak, hogy Kristóf is részt tudjon venni a programokon. Emlékezett arra, amikor a baba először mozdult meg, Krisz keze a hasán pihent, arra riadt, hogy a baba hasba rúgja.
– Érezted? Belerúgott a pocimba.
– Persze. Megmozdult a picikénk. – Krisz nagyon boldog volt. Felült, megcsókolta a hasát.
– Heló, hát te ilyen erős baba vagy? Azért ne bántsd anyucit.- Ezután megcsókolta
Az elmúlt 5 hónapban tökéletesen összekovácsolódtak. Megismerték egymás gondolatát, szokásait. Mára már Viktória is úgy érzi, hogy boldogan lenne a felesége a fiúnak. Azóta a beszélgetés óta nem került szóba közöttük ez a téma, pedig ez alatt az idő alatt nagyon sok szép éjszakájuk volt. Ő még így is élvezte a szerelmet, mert Kristóf mindig kedvét kereste, óvatos volt, nehogy valami baja legyen akár neki, akár a babának. Mindig figyelt rá.
Apját keveset látta, mert sokat volt távol otthonról. Új kapcsolatot alakított ki, aminek Viki örült. Megérdemelte az öreg, hogy ő is révbe jusson. Hisz amióta anyja meghalt csak vele foglalkozott., magával nem törődött. Aztán, amikor Krisz teljesen ideköltözött, apja bejelentette, hogy van egy hölgy, aki szívesen látja magánál, s ha nem bánnák odamenne. Természetesen örültek mindketten. Azóta kettesben élnek, s alakítják életüket.
Figyelte babáját. Az orvos szerint szépen fejlődik. Amikor az ultrahang vizsgálatkor sikerült megnézni a nemét" Krisz majd kiugrott a bőréből.
– Úgy látom, hogy kislány – állapította meg az orvos, miközben fürkészte a képernyőt. A fiú nagyon örült a kislánynak, hisz a család tele van fiúval. Azon gondolkodtak, megmondják-e anyósának.Végül úgy döntöttek igen. Had örüljön, hisz mindig akart egy kislányt.
– Anyuci, megmondjam milyen lesz az unokád? -kérdezte egy délután anyjától Krisz
– Tudjátok?
– Igen. Na, kíváncsi vagy rá? Vagy csak akkor akarod tudni, ha megszületik.
– Igen, mondd meg!!??
– Kislány lesz! –
Az anya alig kapott levegőt.
– Ez már biztos??
– Igen anyuci. Most örülsz?
-Persze, hisz nekem csak fiú jutott.- Könnyeivel küszködött, végül fia vállára borult és sírva fakadt.
Kristóf hazafelé tartott. Az járt a fejében, hogy milyen gyűrűt vegyen. Az elmúlt hónapokban úgy érezte tökéletes a kapcsolatuk. Mindig figyeltek egymásra. Nagyon boldog volt, hisz egyre jobban úgy érezte, Viki most már teljesen az övé. A baba is szépen fejlődött, s kedvese gömbölyödő pocakja egyre jobban tetszett neki, izgatta. Sokszor nézegette, mikor Viki aludt, hisz tudta nagyon szép kismama. A terhestornán is meggyőződhetett róla, hisz kedvese formás maradt, míg más kismamák, akik azonos hónapban járnak elhíztak. Büszke volt rá. Mindig a kedvére tett, kényeztette. Az elmúlt hónapokban próbálta minél jobban megismerni, s hagyta, hogy Viki is megismerje őt. Nagyon szerelmes volt,és érezte viszont szeretik. Ezt többször tapasztalta, nemcsak szerelmes éjszakáikon, hanem, akkor is amikor Viki a kedvenc ételeivel várta.Mindent együtt csináltak, terveztek. A készülő lakás berendezési tárgyait, belső tereit Viki készítette. Ilyenkor nézte a lányt, ahogy belemerül a munkába. Láthatóan élvezte amit csinál. Csodaszépnek látta, ahogy csillogó szemmel, kipiruló arccal mutatta a kész terveket. Nagyon tetszett neki, Viki határozottan tehetséges. Elhatározta, semmiképp nem engedi, hogy a suli elmaradjon, érezte a lány él-hal ezért. Az utóbbi napokban Viki izgatott volt, készült valamire. Arra gondolt, hogy talán az ő születésnapa miatt, ajándékot készít, azért nagyon izgatott. Elgondolkozott azon, hogy szombaton betölti a 26 évét| s hogy mennyi minden történt vele ebben az utolsó évben.Nem is igazán .akart semmilyen ajándékot, hisz neki az volt az igazi ajándék, hogy Vikivel élhet. Ezért hát egyre többet jut eszébe, amit a lány mondott, amikor a házasságról beszélgettek. "Ha fél-egy év múlva is így akarod, akkor nem bánom." Azóta nem került szóba ez, hisz így is jól megvoltak, de Krisz úgy gondolta megkérdezi, hisz ő nemhogy így akarja, hanem most már még jobban. Elhatározta, a hétvégén megkéri a kezét, ezért most gyűrűket nézegette. Tudta a lány ujjának méretét, hisz észrevétlen levette a mintát. Szerencsére egyezett az ízlésük, igy nem volt nehéz kiválasztani a megfelelőt. Bízott abban, hogy Viki igent mond. 5 hónapja, hogy együtt élnek, s ez alatt az idő alatt elválaszthatatlanok. Ismerte a lány legféltettebb titkait, s lelkének legrejtettebb zugaiba is belenézhetett. Ügy érezte itt az ideje, hogy hivatalossá tegye kapcsolatukat. Arra gondolt, hogy a baba születése előtt elrendezi. Elintézte ugyan az apaságit, de az más. Azt szerette volna hogy most már hivatalosan is a felesége legyen.Tudta, szülei is ezt szeretnék, ugyan egyszer se . beszéltek erről, de édesanyja hangából kiérezte, hogy ezt szeretnék ők is. Papa ugyan lányára, bízza, de neki elárulta, szeretne már esküvőre menni. Főleg, amióta új kapcsolatban él érzi ennek fontosságát.
Viktória várt egy darabig, hátha megnyugszik a kislány, aztán felkelt. Kezébe vette a terveket. Éppen a gyerekszobán dolgozott. Úgy érezte, hiányzik még valami. Sehogy sem tetszett neki, amit csinált, így hát újra kezdte. Most, hogy már harmadszor kezdte újra bosszantotta, hogy még mindig nem az igazi. Krisznek tetszett, így is, de ő úgy érezte kellene még valami, hogy otthonosabb legyen. Azt akarta, mire a baba megérkezik kész legyen a. gyerekbirodalom. Ügy tervezte, hogy az egész szobát egy virágos mezőnek alakítja. A kislány ágyát virágkehelynek tervezte. A mennyezeten ott süt majd a nap, ami mögött fog világítani a lámpa. A tavaszi rét sokszínűségét álmodta a gyerekszobába, ami nyugtatóan hat a kislányra. Mióta tudja a gyerek nemét bátran tervezte így, mivel a kislányt Virág Viktóriának fogják hívni, így mindinkább így akarta. A névválasztás is közös volt. A Virág mindkettejüknek tetszett, Krisz szerette volna, ha második névként az ő nevüket kapja. Abban állapodtak meg, amikor még nem tudták a gyermek nemét, hogy második névkén saját nevüket kapják a gyerekek. Ha fiú, akkor Krisztián Kristóf, ha lány Virág Viktória. A. rajzolásból Krisz hangja riasztotta fel.
– Újra kezdted? Szia nyuszkó!- Üdvözölte csókkal.
– Szia! Megijesztettél! Nem is hallottam, hogy megjöttél.
– Nem akartalak megijeszteni. Hogy vagytok, hogy telt a napotok?
'- Köszi. Nemrég ébresztett fel a kislányod. Kár, hogy nem voltál itthon.
olyan táncot járt, hogy csak na.
– Tényleg? Kár, hogy nem éreztem. – Átölelte a lányt, megcsókolta – – Szép vagy tudod?
Neked hogy telt a napod?
– Tűrhetően, hiányoltál.
– Csak nem? – Simult a fiú karjaiba Viki.
– De igen. Mindig hiányzol, ha nem vagy velem. Hoztam neked valamit.
– Már megint, teljesen elkényeztetsz!
– És az baj?- átnyújtotta a lánynak a virágot, amit a székre rejtett.
– Nem. Köszi nagyon szép. Ezt most miért kaptam?
– Csak úgy! -Mosolyodott el Krisz.
– Ja, ha csak úgy, az -más – Viki megcsókolta párját. Elindult, hogy vízbe tegye, de Krisz átkarolta.
– Hozzám jössz feleségül? – Kérdezte hirtelen elhatározásból., Viktóriának egy pillanatra elállt a szava, úgy meglepődött. Mostanában nem beszeltek erről. Látta, hogy a fiú válaszra vár..
– Igen! – Szólt elhaló hangon. Erezte beszélni sem tud.
A fiú felkapta kedvesét, és forgott vele a szoba közepén.
– Nyuszkó, ezt most komolyan mondtad?
– Miért nem úgy kérdezted?
– Dehogynem, csak nem beszéltünk már régóta erről. Tudod, mostanában egyre inkább érzem, hogy szeretnélek feleségül venni, mert nagyon fontos vagy nekem. Egyébként köszi a szülinapi ajándékot!
– Tessék? – Viki meglepődött.
– Te nem ezt mondtad akkor? Most visszakaptad – Nevetett Kristóf
és hatalmas forró csókot adott a lánynak, – Nyúlj bele a zsebembe,
van ott számodra még valami.
Viki belenyúlt a fiú zsebébe. Egy kis dobozkát érzett, megmarkolta és kivette.
– Nyisd ki – Szólt izgatottan Krisz.
Remegő kézzel nyitotta fel a dobozt. Két karikagyűrű volt benne.
– Krisz! Tényleg ezt akarod?
– Igen szívem… Mindennél jobban – Kivette a kisebbik gyűrűt, s remegő kézzel Vik ujjara húzta, majd megcsókolta a kezét.
– Te jössz szívem …
Viki kivette a másikat és Krisznek is felhúzta a gyűrűjét. Érezte összeszorul a torka. Siras_distinctsál küszködött.
– Most már akkor mi jegyesek vagyunk? – Kérdezte szipogva
– Igen, drága angyalkám. – Krisz magához húzta, s tartotta karjában, mintha soha nem akarná elengedni.
– Ez azt jelenti, hogy meg vagy velem elégedve? Hogy szeretsz engem?
– Igen,… de nem érzed? Amióta együtt vagyunk te mindig a kedvemet kerested. Csak jót, szeretetet, megértést kaptam tőled. Mindig vigyáztál arra, hogy még véletlenül se bánts meg. Köszönöm ezt neked. Nagyon boldog vagyok veled. Soha nem gondoltam, hogy valaki engem így fog szeretni.
– Babucikám, téged nem nehéz szeretni, hisz tiszta, őszinte és nagyon szép vagy. Tudod, hogy nem felejtem el azt a csodát, amit adtál nekem még mindig fogva tart az a varázs. Egyre inkább azt érzem, hogy én csak veled tudok élni. Ezt már mondtam a.z elején is neked. Nekem te vagy a legszebb ajándék. – ölébe kapta a lányt,
elindult az ágy felé.
Viktória élvezte párja csókjait, szerelmét. Krisz mindig tudott újat nyújtani, így állandóan fellegekbe járt. Hagyta, hogy átjárja teljesen az érzés. Viszonozta a csókokat, simogatást. Arra gondolt, azt akarta ez örökké így maradjon. Ezt nem mondták barátnői annak idején, s így őneki minden alkalom egy kimondhatatlan álom. Szerette ezt az érzést. Lehunyt szemmel élvezte, s nem akarta, hogy vége legyen. '
Kristóf forrón lázasan csókolta végig párja testét, tüzelt a vágya, de arra figyelt, hogy óvatos legyen, hogy a lánynak soha ne legyen kényelmetlen. Mindig csodás élményt nyújtson, akkor jutott ő is igazán a csúcsra. Párja gömbölyödő pocakja miatt egyre újabb helyzeteket talált ki. Erezte Viki viszonzását. Imádta, amikor összeolvadt vágyuk, amikor eggyéválnak a gyönyörben. Nézte a lány lehunyt szemeit, átszellemült arcát. Nagyon boldog volt. Soha senkivel nem teljesedett be ennyire a szerelme, mint Vikivel. Mindig a fellegekbe járt, s így állandóan kívánta is az érzést, amely teljesen a hatalmába kerítette. Nagyon szerelmes volt párjába, s úgy érezte, ez soha nem múlik el.
Hallotta, hogy Viki énekel. Felemelte a fejét. Behunyt szemmel feküdt kedvese, azt a dalt d
dúdolta, amit írt neki.
Egy hang
Egy szó
Egy dallam,
Mely szívemben él
Rólad szól,
Neked dalol,
Hisz a vágyam ég.
Mert szeretlek én.
Most csak azt szeretném
Maradj enyém,
örökké enyém.
Bekapcsolódott, s együtt dúdolták tovább
Egy hang
Egy szó
Egy dallam
Elmondja meg
Mit érzek Mert neked szól
Rólad dalol,
Hisz szeretlek én.
Most csak azt szeretném
Maradj enyém örökké enyém
Viki kérte írja le a szöveget.
– Megtanultad?
– Igen, hisz nekem írtad. Nagyon tetszik.
– Igazán? Csak úgy jött, a szívemből
– Régebben is írtál szöveget, verset?
– Igen a gimibeni, valahol megvan, nem fontosak.
– Azóta nem?
– Nem.
A fiú nézte kedvese átszellemült arcát, megcsókolta száját, lehunyt
szemeit.
-Te ihlettél, mert minden, amit teszek, gondolok, neked, rólad szól.
– Krisz, miért van az, hogy mindig ilyen jó az érzés?
– Azért szívem, mert szeretsz! Amíg szeretjük egymást mindig ilyen, s még jobb lesz.
– Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen is van. Erről nem beszélgettünk apuval, s, a lányokkal,
Kristóf simogatta a lányt, s érezte, hogy az biztonságban érzi magát karjai között.
– Jaj, majd elfelejtettem. Anyukád telefonált. Az üzeni, hogy holnap vár bennünket ebédre.
– Holnap?
– Igen, gondolom a szülinapod miatt.
– Lehet. Mit mondtál?
– Azt, hogy megyünk, de te még hívod ma.
-Rendben. .Mindjárt hívom, de még egy kicsit maradj így – Magához szorította a lányt. Hasára tette kezét, érezte a baba intenzív mozgását.
Élvezte, s lassan elaludt.
1 hozzászólás
Szépen finoman fogalmazol, mégis mindent el tudsz mondani. Nekem legjobban a lánykérés tetszett. A párom is ilyen hirtelen és ilyen egyszerűen kért feleségül, de más körülmények között. Nem ez történt..)