Csak én bírok stexemnek őre lenni,
festői koporsó, ember pénzhalomban:
az emberséget vártam a stexbe tenni,
mert még tovább maradnék nem-bukottan.
S tán azt hiszed nincs a bajban kit megkenni,
vagy hogyha van is – ki nem tudja hogy: van?
Van kilónként, ki jobban bírja tenni,
s csinálni azt, mitől emberundorod van.
Hogy a bűnös körökből a kincses szó kitörjön,
csak nyíltan jöhet bajban rád a frász-
de jól tudod, ára elvégre csalfa.
Én aratok, s marad számodra börtön,
mert én vagyok az arany és a vágy,
jaj én vagyok az, no meg a banda.
8 hozzászólás
Azon gondolkozom, hogy miért nem olvastalak még eddig…
Csak véletlen lehet:):)
Gratu.
(Babits örül, s nem haragszik :):) – az ilyen "beszólásaim" nem szabad komolyan venni… illetve az "értelmét" igen! :)))))))
Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy erre jártál! 😉
J.
Ha jól tudom ez formáját tekintve szonett. Hogy miért Babitstól azt nem tudom, ennyire nem ismerem Babitsot. De jó! A mondanivalója tetszik! -én
Szia Bödön!
Kukkantsd meg Babits: A lírikus epilógja című versét, és rájössz a megoldásra! 😉
J.
Szia Janka! Kikerestem, elolvastam, és rájöttem, h ismerem, és -bár rég elfeledtem- B. egyik nekem legjobban tetsző verse. Így most már a Te kis verses játékodat is értem! Kösz. -én
Remek ferdítés.
Remélem, Babits tanár úr is elmosolyodna rajta.
Szerette ő is a játékokat.. mosolyogna.. talán 🙂
Zoltán, köszönöm, hogy olvastál!
J.
Pazar. Grat. ÁE.