1. Véső? Van.
Hogy csorba?
Ez gondja?
Festék is.
Hogy foly' ki?-
hát jól van.
És még pa-
… pír, bárha
eltépve.
Nem bűne.
Mind itten.
Jól nézd meg,
mend körbe,
mint én is
2. Emitt hát
ezek mind.
"Mi okból?"
"Mi célból?"
Mihonnét,
mi módján
…
Ne kérdezd,
fogod lám
a vésőt,
faragsz, fúrsz,
szobor kész.
Kit ábráz?
A Nullát.
S a festék.
Ecset kell,
amott, lásd.
Feléd száll.
3. Íme, kép.
Ez kié?
Senkié.
Szép, csodás.
Még? Papír!
Arra írsz.
Nagyregény.
S éposz, ám
egy csomó.
Újszonett,
szeptemett.
S mit találsz.
Rájafér
éppen így.
4. No nézd csak!
Van itt mi?
A kotta!
No, rajta,
a fúga,
szonáta,
a többi
Megírtad,
elő is
adod, biz'!
Ügyes vagy.
A téma
a Néma.
(Egyéb is?))
5. S van a kő.
E helyütt.
Egyebütt!
Legyen úgy (is)/?
Rakod, ím
a lakást,
hivatalt.
Palotát!
Igyekezz,
s belebújj,
jön az ár
…
Mily erős!
Ez a ház.
S belefér
a lakó.
6. Művész vagy. Kicsi-nagy. Dante tán.
Fernn a fán, mint majom (én hagyom)
írod át Divinát.Beléje
betéve létéhe. Mert kéne.
7. Művész vagy. Kicsi-Nagy. Vagy Mozart
(meg nem árt). Meghalt rég, de nincs vég,
te viszed, te hiszed őt tovább,
komponáld. Vagy képes… és kész lett.
8. Művész vagy. Kicsi. Nagy. Mint Rubens,
te is kensz… Sok szép színt! Rubens int.
S vagy Rembrandt. Fed sïrhant? Ott festesz,
jó ez lesz. Jössz elő? Lehető.
9. Művész vagy. Biztos nagy. Megdobog-
nagy dolog-művészszív.. Világ hív.
Művészled a szépet, a csúfot,
hisz tudod. Művészled.-s ő téged?