olyasmin gondolkodom,
mit emberi agy felfogni képtelen;
Meddig tart a végtelen?
S azon túl mi van?
Rosszul érzem magam.
Mikor az elemekről elmélkedek,
nem képzelhetek
oly parányi részeket,
miket tovább bontani nem lehet…
Ez úgy gyötör!
(A hátamon feláll a szőr.)
…és tudod mi a helyzet?
Nos elárulom…
Ha a képed bámulom,
érzem a végtelent,
egy tűhegynyi helyen idebent.
S ami ennél is furcsább dolog,
egy tűhegynél is apróbb vagyok…
18 hozzászólás
:)) nagyon jól látod a dolgokat, erről sokat tudnék Neked mesélni.
Bár …Nő létedre szokatlan ez a gondolatsor, de nagyon szimpatikus, mert "olyan gyömbéres"..)))
Millió üdvi, és grati!
d.p.
Az is lehet, hogy 2010 ez a Te végtelened? S mi van, ha 2007?:) Az apróság részecskéje is lehet iszonyatos erő, példul a kozmoszban:)
Szóval Kedves "a tűhegynél is apróbb" Gyömbérkém! Most is nagyon jót írtál! Emelem kalapom (szalma)…
Gratulálok!:)
Csatlakozom sleepwell kozmikus kalaplengetéséhez:)
Minden versedet szeretem.
Üdv.: András
Gyümölcsöző meditáció!grt.Z
Pedig vannak ilyen, tovább már nem bontható "részek", pl. az elektron, vagy a foton is ilyen, amelyek már olyan értelemben, mint "része", egysége valami anyagi természetű dolognak, -már nem is léteznek, inkább úgy kell ezeket elképzelni, mint energia effekteket. Az anyag mélyén, ahol már tovább semmi nem bontható, csak "effekteket", energia-mezőket találunk. Innen már nincs tovább…lefelé.
De, mi az energia maga? Na, ez itt a nagy kérdés. Máshogy felel rá egy materialista, és egy idealista filozófus, és véli felfedezni az "alapvető" igazságot.
Nagyon klassz vers egyébként, tényleg félelmetes belegondolni!!!
Szia: én
Abszolút megfogtad azt az élményt, amit valószínűleg mindenki átél egy szép tiszta nyári vagy téli éjszakán a csillagokkal teli égboltra nézve. Egyszerre nyomja agyon az embert a végtelenségnek ez a felfoghatatlan súlya, és emeli fel a kimondhatatlan szépség. Ilyen a versed is, elgondolkodtató és izgalmas.
Egyetértek, elgondolkodtat, és a vers maga is tökéletes! Hát, majd egyszer (soká) kiderül, mi van messze, nagyon messze, távol… valahol…
🙂
Kini
Ezen már én is tűnődtem,
s nem jutottam előbbre.
Az "idő-mágus" talán még
emlékszik a jövőre.
Gratula!
Nagyot kicsiben, kicsit nagyban. Hogyan teszünk bele egy végtelen nagy edénybe egy még végtelenebbet? 🙂 Ne félj, talán egyszer zsugorodni kezd az a hatalmas világ.
Ha kissebbek vagyunk egy tűhegynél, és mégsem férünk bele, mert végtelen a nagyságunk és nálunk csak az nagyobb és végtelenebb ami a bölcsőnk volt valaha….akkor miért ne lehetnénk mi a Végtelenség? 🙂
Na mindegy:)
A vers nagyszerű volt:)
Kedves Mindegyikötök!
Köszönöm, hogy olvastátok, és a hozzászólásaitokat is!
Üdvözlettel: Gyömbér 🙂
Ismét valami jó gyömbéres vers 🙂
Köszi! 🙂
szia!
Csűr és csavar…
Elsőre azt hinné az ember, hogy valami filozófiai fejtegetős
végtelen űrös dolog történik itt, aztán bumm, tényleg.
Nagyon jó, ahogy befordítod a képet, amit sejtetni engedsz
az emberi bensőbe. A vers befejezése kellőképpen
összpontosítja a figyelmet arra a nem elhanyagolható
tényre, hogy mit is jelenthetnek az emberek egymásnak!
Hű, ezt én is megcsavartam…:))
üdv.
leslie
Szia!
Köszönöm, hogy olvastad!
…és a hozzászólásodat is… Valami olyasmire gondoltam, amit írtál…:)
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér! Elgondolkodtató, és fantasztikus! Többféle érzést indított el bennem és ez nagyon jó volt! 🙂 Tetszett! Andika
Nagyon szép, elgondolkodtató sorok.
Tetszett nagyon.
Köszönöm, hogy olvastad!