Zsiráf mélyre bólogat.
Hosszú nyaka imbolyog,
Bárányfelhő háborog:
Mit keres Kend idefennt?
Nem tűrünk meg idegent!
Szél koma is neveti,
Majd a földre billenti.
Lejjebb is megy őkelme.
Zöld cserjéből legelne,
S a lábát V-be terpeszti,
Míg a vizet nyeldesi.
Legközelebb tudja már,
Lombkorona a határ.
Hiába a hosszú nyak,
Ha az egész ingatag!
4 hozzászólás
Nagyon édes, aranyos gyermekvers!
Száll a légben, olyan dallamos!
Gratulálok Margó!
Ölellek: Lyza
Kedvenc állatom, a Zsiráf. Csodáltam mindig, a versedet pedig imádtam olvasni:-) könnyedsége miatt. 🙂
Szeretettel:Marietta
Ma csupa ilyen aranyos állatos verset találok, ez is nagyon kedves, ritmusos. 🙂
Poppy
Ejha, de aranyos ez a versike :)))) gratulálok, jókat vigyorogtam!:P