úgy érzem,
hogy fogynom kéne,
minek az lesz a vége,
hogy diétába kezdek,
s amit mások esznek
jobbára csak nézem…
Ez így volt akkor is,
mikor Apám (a kis hamis),
„diétás” tortát készített nekem.
(Talán hétfőn, vagy pénteken?)
Leültetett a kertbe,
s elibém tette a
tortát mely szép volt, sőt remek!
Krémek, gyümölcsök, habhegyek…
Szólt:
„Nincs benne semmi hizlaló,
csak egy kis eper,
piskóta, meggy, dió,
mazsola, csoki (főzni való!)
aszalt narancshéj, mogyoró…
…tejszínhab és főzött krémek
s cukros szeder díszítésnek.”
„Jaj, ha megeszem tökéletes formát öltök!
Akár a vurstliban felfújt gömbök…”
Apám (gondolataimban olvasva) azt mondta:
„Egyél lányom! Nincs benne szalonna!”
7 hozzászólás
Mintha magamat látnám. Annyira jót mosolyogtam a verseden. Csak egy kis hétköznapi öngúny versben. Ica
😀 Ez nagyon helyes :))))
szia Gyömbér!
Ha választani kéne, hogy diéta vagy Gyömbéres lelki “hízókúra”,
akkor ez utóbbit választanám…
…sőt repetáznék is…
szeretettel leslie
Köszönöm Nektek! :))
Tényleg nagyon aranyos, főleg az utolsó két sora, az a hab a tortán 🙂
Hanga
Nagyon jó!
A nyugatos hagyománynak minimális nyoma… Ez egy önálló, könnyen olvasható, jókedvű vers. Számomra olyan könnyed, mint a diétás kaják. Ha ismernélek, megkockáztatnám, azt mondani, hogy a saját hangod. De nem ismerlek.
Ja, a múltkor szóltál, hogy lemaradt egy t-betűm, amiért tényleg hálás vagyok. Azóta javítottam. Most én is jelezném, hogy a fülemnek jobban tetszene a “tortás” szó helyett ha “tortát” hallana. 🙂 (bár a fülem nem mindig megbízható)
üdv,
misi
Köszönöm! 🙂
Jó füled van! 🙂
Gyömbér