Virágokat ültetek a karjaimra, békés munka.
Színekkel önzöm a gyökereket –
Gyökereim lesznek könnyedén;
Belém ágyaznak.
Pontokat teszek a mondatok közepébe.
Vessző nélkül veszek levegőt
És elém térdel a kérdőjel
Vagy én leszek egy jel, ki felkiált.
Most két testben létezek –
Szállok messzire fecskeként
Viszem magammal a nyarat
De tudom, nem elég.
Osztó vagyok, szétosztom magamat
Kártyalapokra nyomtatott szerepek
Mindegyike vagyok.
Csak én nyerhetek pókert.
Képeket ültetek szemeimbe:
Látom a párhuzamos álmokat
Merőlegesek tesznek valódivá.
Képzelődöm.
4 hozzászólás
Kedvelem a verseidet. De te sokkal szabadabban írsz annál, hogy ragaszkodj a nagybetűs sorkezdéshez és a hagyományos versszakokhoz – szerintem. A szerkesztés "modernizálásával" a mondandó is erősebb lehetne, talán.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy,
köszönöm az építő jellegű hozzászólást, az én verziómban javítottam, és tényleg jobban néz ki 🙂
Szia Dorothy!
Olvasgatok ezt azt Tőled… és úgy érzem kevés az időm: kell még! Hisz ez is annyira remek! Mély, és mégis érthető! Képzelődj sokat! Nyísd szemedre létezésében tagadott világokra: párhuzamosokra, nem létezőkre! Mindjárt felmondok! Vagy beteget jelentek: le vagyok maradva: Mi szépeket láthatsz? Vigyél minket magaddal! 🙂 Vagy hozd el az on a csodás szűrőn: személyiségeden keresztül, s mond, meséld el, szedd rímekbe, vagy csak oncsad, ahogy csak Te tudod! 🙂 Lehet, hogy láttuk már, lehet hogy mondtuk, meséltük is! Lehet, hogy hallottuk már! De nem úgy, ahogy Te látod, ahogy Te adod át! S ez nem csorbít sem minket, sem másokat! Jobb, rosszabb, ettől nem vagy: csak a legtöbb, amit adhatsz: Önmagad! Kérünk még belőled! 🙂 Utazok még majd Veled! S bizony: mások is, meghitt kettesben mindenkivel Csak Te, és mindenki külön külön, hallgatva, amíg a szemeddel lát… aztán visszaadja, elmondja, s még több leszel… s még többet adsz!
Szeretettel: Gabe
Kedves Gabe,
remélem, csak túloztál, de a hozzászólásod nagyon meghatott, nagyon szépen köszönöm. Nem is tudom, mi mást mondhatnék, de nagyon jól esik, és az is, hogy látod, és sikerült átadnom azt, amit szerettem volna.
Írni fogok még persze!:)