Hányszor álmodtam nyugalmat,
a teljes békét, hatalmast,
mikor végre minden rendben.
Akkor mindig felébredtem.
Ott volt mind, akit szerettem,
boldogok voltak mellettem.
Apa, anya, nagy Ő és én.
Szertefoszlott ébredésnél.
Teljes volt a harmónia,
nem kell soha aggódnia
annak, akit így szeretnek,
körbevesznek, védelmeznek.
Tudom, megvalósul egyszer,
többet sosem ébredek fel.
Az álmomban fogok élni,
és sohasem fogok félni.
3 hozzászólás
Szia Delory Nadin! 🙂
Kedvem támadt a verseddel foglalkozni. 🙂
Dicséretes, hogy pontosan betartottad az általad meghatározott szótagszámokat.
A rímeken még simítanod kellene, bár látható, hogy igyekeztél összehangolni őket a szabályok szerint.
Tartalmilag meggyőztél, nagyon tetszett, amit megfogalmaztál.
Ami még szöget ütött a fejembe, azok az indokolatlanul jelenlévő nagybetűk.
Picit a központozáson is javítanék a helyedben. Nem sokat, de a vers mondanivalója igényelné.
Mondom ezt úgy, hogy közben el is gondolkodtam azon, amit máshol megfogalmazott valaki.
Ez a te versed, amit elmondtam róla, az az enyémmé teszi a véleményem által. Ezt tanultam nemrég valakitől. 🙂
Írok belső levelet is, mert elgondolkodtattál.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm a hozzászólásod. Ez tényleg építő kritika, mert igencsak tanulom a "szakmát" 🙂
Szeretettel:
Delory
🙂 Én köszönöm, hogy találtál építő téglákat. 🙂