A sötét éj fátyla öleli testem,
ügy tűnik kedves a csapdádba estem!
Érzem az illatod, kinyújtom kezem,
mégsem talállak,nem vagy itt mellettem!
Bujkál a Hold es szomorú az erdő,
ezernyi darabra szakasztott felhő,
nincsen egy csillag, ami rám ragyogna,
miért hagysz estére mindig magamra?
Göndör fürtjeid, nem hullnak arcomra,
amikor csókjaid adod ajkamra,
nem ölel karod, nem becéz a hangod,
tudom, hogy te is ugyanúgy akarod!