talán … mintha nem lennének.
Nem járkálnak sehova,
nem kell nekik sem ruha,
sem cipő, sem semmi holmi,
nem kell nekik enni, inni,
vannak és még sincsenek.
Különös egy szerzetek.
Egy eltitkoltnak nem fáj semmi,
nem kell érte semmit tenni.
Olyanok, mint a lidércek,
jobb esetben kis tündérek,
kiket nem lát soha senki,
csak akkor vannak, ha „kell lenni”,
és ha nem, hát begubózva
elrejtőznek egy fiókba.
Az eltitkoltak csendben várnak,
nem sírnak, nem ordibálnak,
szelíd, kedves, selyem-lények,
akik nélkül nincsen élet.
Azaz van, de poshadt szürke,
elveszne az örök ködbe…
Szóval várnak, szebb napokra,
egyszer válnának valóra…
Csakhogy mindegy, mit gondolnak,
sosem-volt-lesz eltitkoltak…
20 hozzászólás
Nagyon tetszett kedves Gyömbér, valami megfoghatatlanról írtál mesterien!
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Azt hiszem, érted, miről szól.
Szeretettel láttalak, köszönöm, hogy olvastad a verset!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Úgy érzem költészet a meg nem születettekért…de lehetnek más titkok is.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Akár a meg nem született gyerekekről is szólhat. Kinek-kinek mit jelent…
Nagyon köszönöm, hogy olvastad, szeretettel láttalak.
Gyömbér
Szia Erzsi! Tetszik ez a vers. Arról szól, ami amit mi emberek általában "láthatatlannak" nevezünk. Egy kis kiruccanás a "természetfelettibe" Többféleképpen lehetne értelmezni (?) -ebbe most nem megyek bele, mert csak tippelni tudnám, s égő lenne, ha mellé lőnék! Üdv: én
Szia Laci!
Az az érdekes (többek között) ebben a versesdiben, mindenkinek másról szól.
Igen, lehetne éppen "kiruccanás a természetfelettibe", vagy amire Ica, vagy Zsú gondolt.
Amikor írtam, azokra az emberekre gondoltam, akik valamiért kirekesztettek, elhagyottak, fel nem vállaltak.
De bárkitől szólhat.
Köszönöm szépen, hogy olvastad!
Üdv: E.
Kedves Gyömbér sajnos a mai világról szól a versed. Vannak akiket nem vállal fel senki, már leírták őket….
Szeretettel: Györgyi
Kedves Györgyi!
Sok mindennek kéne másképpen lennie, azt hiszem…
Nagyon köszönöm a hozzászólásod!
Szeretettel üdvözöllek: Gyömbér
Így van, a sok sus-mus, a sok állpolitikus nem egyéb mint titkos zsebmetsző.
Kedves Miki!
Köszönöm a hsz.-t!
Üdvözöllek: Gyömbér
Szia Gyömbér!
Bizony ez a vers nagy talány! Hogy lehet eltitkolt ami sosem volt, sosem lesz? Bent van a versben viszont egy nagy igazság ami az emberi létezésre illeszthető."Az eltitkoltak csendben várnak …stb"Mi is így vagyunk várakozunk a halál után valahol, ahol nem hangoskodunk, de várunk szebb napokra, aztán megint megvalósulunk, új ruhában de legbelül ugyanazzal a lélekkel.nekem ilyen gondolatokat ébresztett ez a vers. Köszönöm neked. Szeretek belemerülni ilyen talán volt talán lesz gondolatokba, hiszen a létezésünk maga egy nagy talány! Versedhez gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Köszönöm soraidat! Te is egy új megközelítést fogalmaztál meg. Nagyon érdekes dolog ez!
Nagy örömmel láttalak!
Szeretettel: Gyömbér
Kedves Zsó!
mindeni mást érzett ki soraidból
én is
egész mást, mint a többiek
F.
Igen, észrevettem, hogy mindenkinek mást jelent… így Neked is.
Köszönöm az olvasást!
Zsó
Kedves Gyömbér!
´Különös egy szerezetekröl´írt
írásodra gratulálok!
Szeretettel.sailor
Köszönöm szépen kedves sailor!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Nagyon jó vers, és nagyon komoly.
Attól, hogy eltitkolnak valamit, vagy valakiket, attól az még létezik, hiába mondják, hogy nincs, attól még van.
Kapásból három sorsképet is feltudnék vázolni, amire illik a versed.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Köszönöm szépen, hogy olvastad. A hozzászólásodból ítélve biztos vagyok benne, hogy tudod miről van szó. Néha azon gondolkodom, hogy kiknek rosszabb valóban a helyzetük? Az eltitkoltaknak, vagy az eltitkolóknak?
Üdv: Gyömbér
Sokunkban ott élnek az "eltitkoltak"… Örömmel és átéléssel olvastam írásod… 🙂
Igen, valóban sokunkban. Ezért is írtam, talán…
Köszönöm, hogy ezt is olvastad!
E.